Evangélikus Népiskola, 1917

1917 / 1-2. szám - Schwetz Mihály: A háború hatása a nemzeti nevelésre

7

államférfiakat, hadvezéreket, azok szereplését, nemzeti megbízatásukat. Mélyítjük a gyermeki lélekben a kegyeletérzést a kegyelet virágaival és emlékeivel megjelölt tömegsírokban örök békességet pihenők irányában épúgy, mint a tengerek mélyén levő jeltelenek s az örökre ismeretlenül maradó egyesek irányában. Tanítjuk a gyermekeket a rokkantak tiszteletére, mert azok megtanítják erre a felnőtteket. Elmondunk egy-egy hősünk vitéz tetteiről tanúskodó epizódot, leírjuk a kötelességtudó katona rend- és formaszeretetét, fegyelemérzékét. Emeljük ki a nemzet lelki tulajdonait, harcmodorát, humánus felfogását, a foglyokkal való bánásmódját illetőleg; természetes, szembe kell állítsuk ezekkel ellenségeink hasonló, avagy ellentétes felfogását és intézkedéseit.

A király iránt tanúsítandó loyalis érzés ápolását illetőleg utaljunk a magunk s Németország heroikus küzdelmeire. A nép csodálatos ragaszkodással állja körül uralkodóját, — ki vérző szívvel szólította fegyverbe az ország polgárait, hogy segítségükkel ősi öröküket megvédelmezhesse. Térjünk ki a köztársasági és a monarchikus államforma szervezetére s utalva a tapasztalatadta tényekre, fejtsük ki utóbbinak célszerűbb voltát. (Megjegyzésképpen hangsúlyozzuk, hogy e kérdés érintése szükséges. Irányítjuk vele a gyermek gondolkou. : módját s az ezek felöl későbben kialakulandó felfogását. Franc, ■'rszágot mint köztársaságot semmiféle dinasztikus kapocs nem fűzte sem Angliához, sem Orosz-, avagy Olaszországhoz s mégis belevitte népét az öldöklő harcokba; sőt ő áldoz, vérzik legtöbbet.)

Európa kellős közepébe vagyunk ékelve, körülvéve hatalmas ellenségekkel. Azonkívül is irigyünk, ellenségünk igen-sok, barátunk kevés. Éber szemmel kell tehát őrtállauunk a jövőben is. Magunkra hagyatott helyzetüuk szükségképpen kívánja, hogy becsületes utón-módon igyekezzünk fajunknak barátokat szerezni; ha tehát kit-kit sorsa külföldre visz, igyekezzék, hogy magát az idegenekkel megkedveltesse, fajának jóakarókat szerezzen. Az idejövő idegeneket fogadjuk szívesen. Mutassunk reá azon államokra, melyek küzdelmünket melegebb szimpátiával kisérik s viszontrokonszenvet ébresszünk irántuk.

Szerbia összeomlását állítsuk oda annak példája gyanánt, hogy egy nép, nemzet jövendő létét és fejlődését csakis a kitaposott, megállapodott utak és irányok biztosíthatják. A szélsőséges irányok követése: merénylet a nemzet állami léte ellem A