Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 3-4. szám - Krug Lajos: Milyen legyen a jövő iskolája?

— 34 —

azonban már most látják a „Zukunftsschule“-t benne és mintájára szervezik sok helyütt, kivált a nagy városokban, iskoláikat.

Igaz, hogy most még két hatalmas tábor áll egymással szemben. Az egyikben az orthodoxok szívósságával ragaszkodnak a régi iskolarendszerhez, a másikban hozsannával köszöntik az az új iskolának felkelő napját.

A neológokat azzal vádolják a régi rendszer védői, hogy híján vannak minden historikus ismereteknek és a legképtelenebb követelményekkel ostromolják az iskolát, mit sem törődve azzal, hogy a gyakorlat mit nyújtott eddig s hogy mit nyújthat még a jövőben.

Az újítók azt követelik, hogy a tanítást ne kezdjék írva- olvastatással. Másik követelésük pedig az „együttes“, de nem szakok szerint csoportosított és látszólagos tancél nélküli tanításnak a bevezetése. Éles támadásban részesülnek emiatt Berthold és követői. Az újítók azonban sokkal magasabb szempontokból indúlnak ki, midőn igazukat védik.

Nagy korszakban élünk, melyről évszázadok múlva úgy emlékeznek meg majd, mint a világtörténelemnek egy fordulópontjáról. Hiszen a jelen századig, ha alaposan, vizsgáljuk a dolgot, nem is volt még sem világtörténelem, sem emberiség. De igenis, voltak egyes kulturterületek, melyek mellé mindig újabbak sorakoztak. A rómaiak és görögök hatalmas kultúrája mellett, ott virúlt az indusok, a khinaiak, japánok, az aztékek csodálatos kultúrája, Valamennyi egymás mellett, de nem egybe olvadva terjesztette áldásait. Minden nép magát tekintette „összességnek“, „emberiségnek“, a világ középpontjának. Még csak a jelen században állott be e tekintetben is egy kis fordulat, még csak most észlelhető az egyes kulturegységek közt a rendszeres közeledés, úgy hogy a népek gazdasági és szellemi összeolvadása elébb-utóbb biztosan bekövetkezik. Anglia 1903-ban Japánnal szövetséget köt és ezzel elismeri a japánokat kultur- nemzetnek. Pedig azelőtt képtelenségnek mondták volna az ilyen szövetséget. Az út tehát már ezen példa tanúsága szerint, a különféle kulturegységek összekapcsolásához vezet, amelyen az egyes nemzetek valóban egymásra találnak és majdan „emberiséggé“ olvadnak össze.

Ha mi az európai kulturnépek közösségéből a hatalmas arányokban növekvő, általános, nagy emberi közösségbe akarunk belépni, akkor az egyes népekre előbb egész