Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - Tárca
— 28 — több nap mint kolbász. Néha megtörténik, hogy még három nap sem jut a baka kenyérhez, viszont máskor majdnem egészhez jut. Ilyenkor gyönyörűen gömbölyödik a baka arca. E tekintetben itt rendszer nincs, minden a viszonyoktól függ. Sokban befolyásolja az állapotokat az élelmezési tisztek és számvevőőrmesterek • lelkiismeretessége. Ezek azonban sokszor kényelmüket többre becsülik a katona nélkülözésénél. Nem rendszer ez azonban, de elvétve vannak ilyen esetek is. Mikor az estének a fénypontja, a kapott dolgok kiosztása, befejeződik, mindenki szolgálata után néz. Rendszerint két óránként fele teljes felszereléssel figyel előre az embereknek, ha különösebb esemény nem várható, másik fele pihenhet. Alig vártam, hogy hajnalig tartó szolgálatom lejárjon. Szeptember 19-ét valósággal a lövészárokban átaludtam. Hajnaltól este 6 óráig egy huzamban Abrahám kebelében pihentem, felébredve, mintha újra születtem volna. Estére kelve, valamit pengetnek arról, hogy elmegyünk helyünkről. Még vacsoránkat elfogyasztjuk, de már a járulékok kiosztása csak felibe, harmadába kapkodva megy, jönnek a 12-ösök helyünket elfoglalni. Később megtudjuk, hogy visszamegyünk divisionkhoz (hadosztályunkhoz) mert eddig kölcsönben voltunk egy másik divisio- nál. Az obles, felváltás sikerül minden baj nélkül. Mert a muszka ilyenkor szokott komiszkodni, lassan haladunk ahhoz a helyhez, honnan Bataillons-Kommandonál való jelentkezés után kiindultunk. Tehát visszajöttünk a Bataillons-Kommandohoz. Itt megvártuk mig az egész zászlóaljunk összegyülekezik. Mivel mi elég frissek voltunk, újabb [pihenőre volt alkalmunk, mire rá is szolgáltunk és szükségünk volt a továbbiakhoz. Maradjunk most ebben a nyugvó helyzetben, ne induljunk tovább. A következő eseményeket egy másik levélre szánjuk. Nem akarom elhamarkodni a dolgot. Inkább a részletességre és valóságra törekszem, nem a mulat- tatásra, szinességre. Ilyen naplószerű formában Írom többi levelemet is. Nem is annyira másnak, mint inkább magunknak iroin e levélsorozatokat. Azonban ha más is élvezni tudja soraimat; nagyon tudok neki örülni. Ha megengedi érnem Istenem, hogy ezeket a leveleket otthon olvashatom, hű tükörét látom a lehető legviszontagságosabb életnek. Menj tehát levelem utadra, olvassanak mások is, de Isten adja, én is láthassalak mielébb Kelt 1915 junius hó. szerető fiuk Lajos.
