Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 1-2. szám - A Magyar Paedagógiai Társaság: A nemzet nevelőihez
— 22 vetlen, alkalmi beszélgetés közben engedjük őket bepillantani a magunk leikébe, ne titkoljuk el elöttök a bennünk is íel-feltörő keserűséget és nyugtalanságot s így vezessük őket az együttérzés és együttgondolkodás mindennél erősebb kötelékével ugyanarra az eredményre, amelyet a higgadtabb, érettebb szemlélődésünk magunkban létre hoz. így ébred bennök is történeti érzék; apróbb- nagyobbb eseményeken eszmélteivé őket, így vezetjük rá a gyermeket is életkorához mérten az események távolabbi okaira; így fonjuk erősre az iskola és a növendék között annyiszor el-elsza- kadó összekötő szálakat. S ezen a módon fejlesztjük ki bennök a helyes szempontokat a hősiesség és az egyszerű polgári kötelesség már-már veszedelmessé váló megítélésére ; meggátolhatjuk, hogy csak a katonáskodást lássák az élet méltó feladatának s kicsinyeljék a csendes polgári munkát; megerősítjük nemzeti érzésöket, de nem engedjük, hogy az ellenséget vakon gyűlöljék; éberen ügyelünk, hogy kifejlődjék bennök a békeszeretet, de nem a pi- pogyaság, a hosszútűrés, de nem a gyávaság, a harcra való készség, de nem a veszekedés hajlama és a keménység, de nem a kegyetlenség. Eközben elégszer nyílik alkalom arra is, hogy felmutassuk a különbséget az edzett, testét gyakorló és gondozó, meg az elkényeztetett, gyenge testű ember munkabírása között s hogy megérttessük a mértékletesség és tisztaság értékét. Mindez a hadsereggel kapcsolatban nagyon érdekli az ifjúságot és így elősegítjük az egészség ügyének okosabb megítélését. Az ifjúság lelkét azonban nemcsak mi irányítjuk, hanem sokkal erősebben a felelőtlen nevelők. És nem is csak az ifjúságnak van szüksége vezetésre, hanem sokszor még inkább a felnőtteknek. Ezért nagyon fontos ma, hogy az ifjakkal ne csak a tanítás óráiban törődjünk, hanem a kisebb-nagyobb szünidőkben is magunk köré gyűjtsük őket és ilyen alkalommal, meg időnként a tanév folyamán, lássuk szívesen a szülőket is. Ahol ezt az eljárást az országban már eddig is követték, látták, hogy a nép mindenik rétege mennyire szomjuhozza a mai kérdésekről való felvilágosítást. Nem nagyszabású előadások, hanem egyszerű beszélgetések útján lassanként magunkhoz vonhatjuk a felnőtteket is és egy ember a maga körében, az egész tanítóság pedig a nemzetben irányítója lehet a közgondolkodásnak, elejét veheti minden kishitűségnek és elbizakodásnak, eldurvulásnak és meg- borzadásnak, új erőre keltheti az itthonlévők kötelességének néhol már halványodó érzelmét s mindezzel megtartója és fokozója lehet a nemzet benső erejének.
