Evangélikus Népiskola, 1916

1916 / 15. szám - Stotzer Károly: Korszerűség vallásos nevelésünkben

— 197

tér, amely ebben a tekintetben talán még fölötte áll az iskolai tanításnak vagy legalább is egyrangú vele. Ez a mi társadalmi működésünk. Minket „a nemzet napszámosai“ büszke címmel illettek (igaz ugyan, hogy, ezért nem vehetünk semmit magunknak) de mellesleg még az egyház napszámosainak is nevezhetnének bennünket. Mint ilyenek társadalmi téren is hivatva vagyunk igaz evangélikus hitet teremteni és ezt tesszük is. Az rég felismert dolog, hogy egyházunk ereje annak iskoláiban és tanítóiban van. Ezt az erőt parlagon hagyni és ölhetett kezekkel nézni, hogyan serénykednek mások az ő vallásuk érdekében: egyenesen balgaság volna. Ezt mi nem is tesszük. Mi társadalmi téren küzdünk a szocializmus túlkapásai ellen egyrészt, másrészt pedig a pietiz- mus és más eféle mozgalmak hatásait igyekszünk ellensúlyozni. Választjuk az aranyos középutat. A történelmi fejlődés megmutatta azt, hogy a legvéresebb forradalmak kellettek ahoz, hogy a történelem kohójából tiszta ércként kikerüljön a szent szabadság és salaknak megmaradjon a sokszor aljas tömeg észnélküli háborgása. Korunk fejlődési processzusa is azt mutatja, hogy a jövendő egészséges világnézet kialakulásához épen úgy szükségesek a szccialzmus hangos túlkapásai, mint a pietizmus csendes, rezignált túlzásai. Mindkettő az élesztő, amely forrásba hoz és működésre kényszeríti úgy annak, mint pedig ennek a híveit. Talán úgy nevezhetnők őket: szükséges rossz. Épen azért, mert szükségesek a jövő kialakulásához, nem szabad vallási szempontból fejlődésüket megakadályozni, hanem legfeljebb korlátozni és némileg irányítani. így aztán minden túlzó mozgalom korszerű vallásos nevelés eszköze lesz a felnőtteknél és hozzájárul a tisztult igazi evangélikus világnézet kialakulásához.

De ne legyen itt egyedül a munkáról szó, hanem arról is, mi a kötelessége az egyháznak ezért velünk szemben. Az anyagiakról nem akarok itt szólni, hanem az egyház erkölcsi kötelességeiről. Ha mi az egyház érdekében dolgozunk, akkor ne maradjunk támasz nélkül. Adjanak nekünk alkalmat, hogy evangélikus szellemben tovább is fejlődhessünk és hogy összetartozásunk által erőt is képviselhessünk. Az egyház azért, hogy mi evangélikus szellemben tovább nevelődhessünk, semmit sem tett. Különösen áll ez miránk, akik a bányai egyházkerületben vagyunk. Menynyivel előttünk vannak ezen a téren például a dunántúliak! Azoknak van kerületi tanítóegyesületük; kivívták azt, hogy az iskolalátogató körlelkész mellé egy tanító is be legyen osztva ;