Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 11-14. szám - Egyesületi élet
185 — tiszteletbeli tagnak választja. Az újonnan választott gyórói tanítót Schranz Sámuelt pedig testvéri szeretettel üdvözli. A fiókkörök, tekintettel a háború által okozott közlekedési nehézségekre, értekezletet nem tartottak. A Zsedényi-segélyre Kiss Lajos magyarkereszturi tanítót ajánlja az egyházmegyei közgyűlésnek. Az egyházmegyei közgyűlésre a tanítói kar képviseletében Kiss Sándor beledi és Dömötör Péter vásárosfalui tanítókat küldi ki. Az egyházkerületi gyűlésre pedig — amennyiben a f. évben a soproni alsó és a soproni felső egyházmegyék tanítói karából kell a jelölést megtenni, a tagok összes szavazata — 23 — a mi egyházmegyénkből Kiss Sándor beledi kartásat, a soproni felső egyházmegyéből Pós Lajos soproni nyug. tanítót jelöli képviselőül. A vasi közép egyházmegyei tanítóegyesület közgyűlésén az egyesületet Dr. Ajkay Béla, Molnár Sándor, Szíj Lajos és Kovácsics Jenő fogják képviselni. A háborúban elesett, vagy rokkantakká vált egyházkerületünk- beli kartársak családjainak segítésére egyesületünk tagjai kötelezték magukat, hogy fizetésük 1%-át a pénztáros kezeihez legkésőbb az év végéig lefizetik. A múlt évi közgyűlésünk határozata értelmében az egyesület elnöke összegyűjtötte a vármegyei közigazgatási bizottságának az iskolákat érintő határozatait nyilvántartás végett. A kir. tanfelügyelő ur pedig szíves volt megigérni, hogy a jövőben kiadandó ilyen rendeletek egy-egy példányát az egyesületnek is megküldi. A közgyűlés a tanítókra nézve sérelmesnek tartja a zsinat jogügyi bizottságának azon javaslatát, hegy az egyháztanács tagjai sorába csak egy tanítót vesz fel és magáévá teszi az Ev. Tanárok és Tanítók Orsz. Egyesületének következő javaslatát: „A két tanítós iskolánál mindkét tanító hivatalból tagja az egyháztanácsnak, hátom és több tanítós iskolánál: a vezető tanító és a hivatalban legidősebb tanító és ezen felül minden 10 tanító után még egy, a tantestület kebeléből kiküldött tanító.“ Az egyházi életre nézve sem lenne előnyös, ha „a tanítóság által kért legközvetlenebb munkamezőn“ sem kívánná az egyház igénybe venni a tanító munkásságát. Másik sérelme a tanítóságnak, hogy az egyházmegyei, kerületi és egyetemes gyűlésekre kiküldött képviselőinek költségeit a zsinat jogügyi bizottsága s kiküldendő tanítótestületekre kívánja ruházni. Midőn a gyűlésekre kiküldött minden más képviselő
