Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Szűcs Imre: Akikkel senki sem törődik
6 magányukban, sem testi erejük, sem nyugdijuk nem engedi meg, hogy személyesen tegyenek megélhetésük javítására valamit. Ha ők nem tehetnek semmit, tegyék meg a fiatalabbak, a tanítói egyesületek elnökei. Hiszem örömmel s hálával vennék nyugdíjazott tanítóink, ha akár egyetemes, akár valamelyik kerületi tanítói egyesület elnöke több világi és egyházi vezető férfiakkal s nyugdíjazott tanítókkal együtt az illetékes helyeken kérnék nyugdíjazott tanítóink anyagi helyzetük javítását. Hogy mennyit kérjenek s hogyan?! azt vezéreink bölcs belátására bízom. Én kissé gondolkodtam felette s mivel 1907-ben s 1913-ban rendezték tanítóink fizetését, tehát ezen időpontokat gondolnám határokul kitűzni a nyugdiíjjavításnál. És pedig úgy, hogy minden nyugdíjas tanító, ki az 1893-iki fizetési törvény életbe lépte előtt ment nyugdíjba, kapja nyugdíjpótlékul nyugdíjának annyiszor 1 %-át, ahány évet töltött mint rendes tanító szolgálatban ; aki pedig az 1913-ik évi fizetés rendezés előtt, de az 1907-iki után ment nyugdíjba, kapja nyugdíjának annyiszor 'ő (0'5) °/«-át ahány évet töltött szolgálatban. — Hogy jól gondolom-e? azt nem tudom ; de némileg is segítve lenne nyugdjías tanítóinkon, ha csak ennyit elérhetnének. — Ennyit hiszem megbir a tanítók nyugdíjintézete minden zökkenés nélkül, annyival is inkább, hisz az ilyen nyugdíjasaink szám úgyis napról-napra fogy. Méltányos volna ily arányban az özvegyekről is gondoskodni. Hiszem, hogy a fáradságot siker koronázza, hisz a méltányosság s igazság azt kívánja. Törődjünk azért azokkal, akikkel senkisem törődik. Majos, Szűcs Imre lelkész.
