Evangélikus Népiskola, 1914

1914 / 10. szám - A tanítók képviseltetése az egyházban

230

■

A tanítók képviseltetése az egyházban.

.n.

Visszatérve tárgyunkhoz,*) felemlítem, hogy a tanítóknak szakkérdésekben való döntő befolyás biztosítása iránti .kérelmünket oly formán értjük, hogy amint a legközönségesebb munkajs is, ha példáúl valami munkaeszközt vásárol, 5—6-ot is próbál, hogy melyik illik jobban a kezébe, mert a kezébe illővel jobban, tehát sikeresebben és könnyebben tud dolgozni, — nem töri a kezét, — úgy a tanítóknak is döntő befolyást kell engedni a tankönyvek és eszközök, a módszer stb. megválasztásában és egyéb kérdésekben is, ha azt akarjuk, hogy nagyobb sikerrel és könnyebben végezhesse különben is terhes munkáját.

Ami felterjesztésünknek azon pontját illeti, hogy minden tanító hivatalból legyen tagja az egyházmegyei gyűlésnek, — erre nézve nem ismerhetem el, hogy a „teljesíthetés határain túl” menne. Hiszen több egyházmegyében tudtommal, f— már megvan; a tanítók kapnak fuvart és napidíjat s így résztvehetnek az egyházmegyei gyűlés tanácskozásaim Ez pedig az iskola és így az egyház érdekében kívánatos. Mert tény az, hogy az iskola az egyház létfeltételét képező legfőbb alapvető intézmény. Ha már most egyháuznkban valójában fenáll az „egyetemes papság” elve, mint hangoztatni szokták, amely azt kívánja, hogy egyházunk minden egyes tagja érdeklődjék egyházunk ügyei iránt, annak gyűlésein és tanácskozásain, mint „élő tag” vegyen részt, ügy sokkal inkább kívánatos, hogy az egyház alapvető fontos intézmények, az iskolának vezetői, a tanítók is elsősorban vegyenek részt, illetve: adassák meg nekik a mód, hogy rész tvehessenek azon a gyűlésen, — az esperesin — amely minden egyes tanító iskolai működését is tárgyalja és azokra vonatkozó határozatokat hoz.

Nem helyeselhetem tehát Sass e. azon eljárását, amellyel ezen kérelmünket lapunk 156.—157. lapjain tárgyalja, sőt egymaga elintézni iparkodik. — Ö is ügy hiszi, hogy ez „lehetetlen” dolog! —- Hát miért? — Az mondja: „Akkor mi uralnánk a helyzetet” ott, t. i. leszavaznánk1 a lelkészeket. — Kérdem:

*) Bizony tkár volt a tárgytól a múltkori közleményben oly nagyon, s itt-ott a jelen cikkben is, a személyes térre elkalandozni. Törekedjék a cikkíró e figyelmeztetést megszívlelni, begy közleményeinek, mint olyanoknak, amelyek kizárólag a közügyét szolgálják, mindenk i szívesen helyet adhassunk. Szerk.