Evangélikus Népiskola, 1914
1914 / 1. szám - Sass István: Tarlózás
11 kar az együttérző ás egyetértő munka elől nem zárkózik el. Példájával, kitartó, — nehéz viszonyok között teljesített — iskolai és társadalmi munkássága révén elvárja, hogy egyszer valahára már „tényező“ legyen. Aszód. P erényi Rezső. Tariózás. Alig kezdek bele a cim leírásába, már a gondolatok egész özöne tódul az agyamba, szinte tülekedve sietnek előre, hogy eljussanak a nyilvánosság elé, mert azt hiszik a szerencsétlenek, hogy ott valami kiválóan kedves fogadtatásban részesülnek. Csak tudnák! Olvasgatom lapunkat, amint a Közérdekből, úgy ebből is végig szörnyüködöm Haiszer Henrik kartársunk epistoláját. Bizony vannak abban megszívlelni való dolgok, s a keserűség, amely végig húzódik rajta, több helyen jogosúlt, de engedjen meg nekem a cikk Írója, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az olyan panaszokat, vagy sérelmeket, vagy nevezzük azokat bármi néven, mint a milyenek az 570. oldal első bekezdésében fel vannak sorolva, nem így általánosságban, sok minden közé elrejtve kell előadni. Az ilyen eljárás sértő azokra a lelkészekre, akiket még az irigység sem vádolhat meg ilyen dolgokkal, viszont a valóban bűnösök meg — akik igazán nem érdemlik meg a kíméletet — fedezve vannak. Ne vádoljuk a lelkészi kart általánosságban egyes lelkészek rossz akaratú eljárásért, hiszen ilyen módon magunk ellen fordítjuk még azokat is, akik igaz jó akarattal támogatják dolgainkat. Ha az a sérelem fenn áll, tessék felsorolni a neveket, kik azok a lelkészek, akik még ilyenre is képesek, én meg vagyok győződve, hogy ami egyházi főhatóságunk érdemük szerint fog velők elbánni, Ami, az Egy sióvidéki tanító cikkét illeti, szerettem volna vele foglalkozni, de én már csak megmaradok elhatározásom mellett, és semmiféle névtelen nagysággal szóba nem állok. Azt mondotta Jókai: „Lesből orvvadász lő dúvadra s nem gavalllér ember vetélytársára.“ Ha az embernek mondani valója van,
