Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 2. szám - Boldog újévet!
— 30 — teljes lelkületű ember felett a kellemetlen események hatása diadalt aratni nem képes. Miként a forróságban ellankadt, eltikkadt virág felemeli szárnyait, az ég felé irányozza kis fejét, mihelyt gyökerei egy kis üde harmatot éreznek és leveleit friss szellő öleli át, úgy az ember lelke is fel tud emekedni a szomorúság hullámai közül és akkar a mindennapiság korlátolt határain túl a vigasztalódás, enyhülés és megnyugvás felújító jelenségei tűnnek fel szemei előtt. Harmat és napsugár éleszti fel a lankadt virág életerejét; az ember lelkének pedig a hit nyújt erőt a feltámadásra, a hit bontja ki a lélek összefagyott szárnyait, a hit világa ragyogja be az elkomorult szemhatárt, a hit vezérli szemeit az ég felé, honnan minden áldás származik. A nagy természet erői sok kedves reményt szétrombolnak, de visszont számtalanszor áldásdús eredménnyel jutalmazzák az ember fáradalmait A sors, ha ma mostoha arcát fordította feléd, emlékezzél vissza azon váratlanul szerencsés fordulatokra, melyek élted folyamán reményeden felül juttattak téged örvendetes sikerhez. Az igazi boldogsághoz vezető utón igaz, hogy gyakran megbotlik lábunk, de mindamellett nem tagadhatjuk, hogy ha lelkünk egész erejével ragaszkodunk az igazak ösvényéhez, van képességünk sok jót mivelni és meg tudjuk szerezni keblünkben azt az életfentartó érzést, mely a jó cselekedeteknek, a nemes gondolkodásnak elmaradhatlan jutalma. Zarándokoljatok el az Isten oltárához, honnan senki se tért vissza vigasztalanul. Béküljetek ott ki a természettel, nyugodjatok meg a végetlen bölcs gondviselés intézkedéseiben és váltsa fel rendíthetlen önbizalom lelketek csüggedségét. Legyen béke a szívekben! Mikor köznapi foglalkozásod kifárasztott, a körülötted végbement események hatása alatt lelked megtelt keserűen viharzó indulatokkal, a családi kör az a zöld liget, hol fáradalmaidat kipihenheted, hol szíved keserűségeit nyájas szavak, mosolygó, vidám, bizalomteljes tekintetek édesítik meg, hol felkorbácsolt indulataidnak már-már kitörni készülő zivatarát a szeretet enyhe melege csillapítja le. Óh, de hányszor magtámadja a nyugalom e csendes fészkét is a viszály bomlasztó szelleme! Fagyos szél süvit keresztül a békés tanya minden zugán, mintha a lelkeket valamely gonosz varázsló kicserélte volna, rideg, otthoniatlan a levegő, haragra ingerel minden szó, visszásán esik ki minden cselekedet. Keressük az okát ez életrontó változásnak. Vádoljuk elrab-
