Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 10-11. szám - H. H.: Látszat és valóság

236

előbbre vihessük.“ (Szegény eltévelyedett ref. és egyéb kartársaink, ha ezt tudnák!) Azután folytatva azt mondja, hogy «0 szókátyárkodásra elvesztegetett időt főként azért sajnálom, mert elkéstünk egyik legfontosabb dolgunkkal“ t. i. a zsinat elé terjesztendő kérelmeinkkel, mivel a zsinati bizottság mar elkészítette és kinyomatta javaslatát.

S barátom nyilván azért magasztalja annyira a szakosztályt, amelybe az ev. tanítóságot erőszakkal belevitte, hogy ezzel kedvet ébreszszen a belépésre, hogy a zátonyra jutott hajója vitorláit egy kissé dagassza és tán előbbre vihesse, hasonlóan ama fukar és önző háziasszonyhoz és gazdához, akik csak azért dicsérik ízetlen föztjüket és eszik maguk is látszólag jó étvággyal, hogy ezzel cselédjeiket és kosztosaikat is rávegyék az evésre és így legalább látszólag kielégítsék őket olyan étellel, amely nem kielégítő.

Nem tettem volna a dolgot szóvá, ha S. barátom nem látta volna jónak, ez alkalommal is, mint aki nyílt sisakkal szokott harcolni, — suba aíól, oldalról egyet ütni rajtam, midőn az ev. tanítók orsz. egyesülése tárgyában lapunkban lefolyt vitát »szó- szátyárkodás«-x\ak nevezi. Mert a legjobb szándékom mellett is nem tudok annyi magábaszállást feltételezni S. barátomban, hogy ez ékes kifejezést a saját szavaira értette volna. Tehát nyilván való, hogy ezzel rajtam s rajtunk akar ismét egyet ütni, kik akkor elég merészek voltunk vele szemben véleményt nyilvánítani. Erre azonban teljesen illetéktelen. Egyszer mert mi erre most semmi okot nem szolgáltattunk, mert azóta teljesen elhallgattunk, másrészt nem ő van hivatva a köztünk lefolyt vita és eredménye felett Ítéletet mondani, mert senki a maga ügyében nem lehet biró. Csak azért teszem a dolgot szóvá, merk már ketten, L. kartárs úrral együtt, igyekeznek engem ütni és úgy látszik S. barátom szintén azt hiszi, hogy neki mint elnöknek kötelessége az, hogy a fenhatósága alatt álló tanítók felett éber figyelemmel őrködjék, őket kellőleg megrendszabá- lyozza és ha itt-ott tán egyik, vagy másik kissé hangosabban mer szólni, vagy a fejét tán valamivel magasabbra meri felemelni, mint ezt ő jónak látja, úgy neki mint elnöknek furkos- bottal jó nagyot rá kell ütni, hogy az illetőt a kellő mélységre való-összehúzódásra és a kívánt hallgatásra rábírja és megleckéztesse.

Hogy ez részemről nem csak légből kapott feltevés, mutatja azon körülmény, hogy mikor mi ismételten említett vitánk-