Evangélikus Népiskola, 1913
1913 / 9. szám - H. H.: Látszat és valóság
208 megjelent gyönyörű buzdító közleményei és felhívásai ellenére is nem igen jut a szakosztály ügye előre és az Ev. N. f. évi 2. számában keserves panaszra kénytelen nyitni ajakát, hogy a még csak közel 3 éve fennálló szakosztályba belépett tagok a leszállított 2 K tagdíjat nem fizetik be rendesen, hogy a tanítóságot érdeklő kérdésekhez nem szól hozzá senki stb. — Lapunk m. é. 25. számában pedig ugyancsak A. barátom, ki pedig mindenkor nagyon is meg szokta válogatni szavait, hogy senkinek kellemetlent ne mondjon, — nem tudja elhallgatni, hogy afeletti keserűségének kifejezést ne adjon, hogy az egyetemes gyűlésen mily kedvezőtlen fogadtatásban részesítették a szakosztálynak a tanítóság érdekében felterjesztett kérelmeit, sőt épen lekicsinylő gúnnyal fogadták. (L. Ev. N. 551. — 552. 1.) Mit bizonyít mindez ? Nyilvánvalóan csak azt, hogy akik beléptek is a szakosztályba, kénytelenek voltak minden ügybuzgóság mellett is meggyőződni arról, hogy a szakosztályhoz fűzött szép reményeikben csalatkoztak, mert az nem nyújtja és nem is nyújthatja azt, amit egy orsz. ev. tanítóegyesülettől joggal elvárhatunk. Tény, hogy a tanáregyesületbe csak azért kellett az ev. tanítóságot belevinni, mert az volt az intézők meggyőződése, hogy így t. i. a tanáregyesület közreműködése és fennhatósága (?? Szerk.) mellett könnyebb lesz az ev. tanítóságnak már mindinkább feltörő »féktelen ambícióit,« úgy anyagi ellátását, mint jogait illetőleg, letartani, vagy elfojtani*) Ez egyesülés nem hogy előmozdította volna tanítói érdekeinket, hanem egyenesen hátráltatta azokat. Mert tudva levő dolog, hogy az orsz. össztanítósága a legközelebbi múltban mondhatni kizárólag a tanítói fizetésnek méltányos rendezése érdekében vívott élet-halálharcot, mivel ez létkérdés és a népoktatás ügyének kívánatos előhaladhatása is e kérdésnek mikénti elintézésén fordul meg. Ennek érdekében tartatott az elmúlt nyáron a VII. egyetemes gyűlés és kívánatos lett volna hogy az összes tanítókkal együtt az ev. kartársak is minél nagyobb számban jelentek volna meg. A. barátom mint a szakosztály elnöke ott volt és igy látszólag képviselte az ev. tanítóságot. Azonban, hogy ha függetlenül alakítottuk volna meg orsz. egyesületünket, mint eredetileg tervezve volt és a most már megerősített alapszabályok is rendelik, — *) El nem gondolhatjuk, mi idézi elő cikkíró úrnál a legnemesebb intencióknak ilyen meggyanusítását! ? Szerk.
