Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 9. szám - Sass István: Előadói javaslat

203

latból, és ezzel a törléssel visszalöktek bennünket abba a semmibe, amelyben voltunk, vagyunk és maradunk még sokáig, ha csak a kartársi szeretet és az ügyünkért való lelkesedés csudát nem tesz közöttünk.

Hogy mi vezette az egyetemes tanügyi bizottságot ezen eljárásánál azt nem tudom, de ha az volt a célja, hogy az ev. tanítói kar érvényesülésénk útját vágja, azt mondhatom, hogy nagyszerűen sikerült neki.

A mai eljárásunkkal kinai falakat ostromlunk s nagyon kevés kilátásunk lehet arra, hogy amig ez a szellem uralkodik egyetemes egyházunk vezetésében, amely velünk tanítókkal megtagad minden közösséget, célunkat elérhessük. Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy amit egyházkerületünk bölcs előre látással megád, azt az egyetemes gyűlés megsemmisíti, vagy am egyenlő a megsemmisítéssel, átteszi a kérvények köztemetőjébe, a közös bizottságba. Ennek az eljárásnak, ennek az elbánásnak, amelynek mostohaságát még jellemezni sem lehet, okát én nem a Dunántúli képviselőkben keresem és találom fel, mert hiszen közismert dolog, hogy épen ez oldalról számíthatunk mindig és legelső sorban ügyeink támogatására, hanem keresem abban a szellemben, amelyet a másik három egyházkerület plántált be az egyetemes gyűlésbe, amelynek természetes folyománya az, hogy rólunk tanítókról mint testületről tudomást nem vesznek, amit — hogy egész őszinte legyek — nem is tartok teljesen menthetetlen eljárásnak akkor ha meggondoljuk azt, hogy mi tanítók sem helyezünk eléggé nagy súlyt arra, hogy olyan közérdekű egyesületi munkásságot fejtsünk ki, hogy lehetetlen legyen bennünket észre nem venni. — Ezt a fontos és közérdekű munkát pedig, amely meg fogja nyítani előttünk az útat és helyet biztosít nekünk az egyházkormányzat valamennyi fokozatán, nem az egyetemes gyűlésen kell kezdeni, hanem az egyházmegyében és annak szakbizottságaiban, folytatni az egyházkerületen és annak bizottságaiban s végezni az egyetemes gyűlésen és az annak tárgyait előkészítő szakbizottságokban. Majd ha mind a négy egyházkeretben, úgy mint Dunántúl van, meglesznek az egyházmegyei tanító-egyesületek s ezek felett az egyházkerületi tanító-egyesület, majd ha minden szakbizottságon, mint egymásba kapcsolt láncszem húzódik végig a tanítók munkája egész fel az egyetemes gyűlésig, akkor annak a láncnak a csörgését meg is fogják hallani, és nem kerül minden ügyünk a «köztemetőbe.