Evangélikus Népiskola, 1913
1917 / 8. szám - Gyermekhalandóság.
192 alkalomszerüleg. Jó ha a tanító a gyermek életére és környezetére vonatkozólag mindent tud, mely tudásnak a fegyelmezésnél nagy hasznát veheti. Mert mindent tudni, egy francia tudós kissé túlzott állítása szerint, annyi mint mindent megbocsátani. Kutatni kell a tanítónak a sztgorú mózesi törvénysujtását: megbüntetem az atyák vétkeit a fiákban. Nagyobb figyelemre méltassa a tanító az illemhelyek tisztántartását, az iskola szellőztetését, a közös játékot, kirándulást, a tornát s ezzel a lélegzési gyakorlatokat, melyre oly nagy súlyt fektet Winkler dr., hogy ennek gyakorlásától teszi függővé a tüdő és a szív erősségét, míg a hiányos lélegzés a legalkalmasabb a tüdő tuberkulózis befogadására. Foglalkozzanak tehát a tantestületek és tanítóegyesületek az iskola egészségügy rendkívül fontos kérdésével s igyekezzenek a társadalmi lapok utján is felhívni a társadalom figyelmét és kérni a segítő jobb kezét, melyet a társadalom számottevő osztálya sohasem fog megtagadni. E sorok Írásakor olvasom a Nyirvidék című szabolcsvármegyei lapban, mely egyúttal a megyei tanítóság hivatalos közlönye is, a következőket: Egy főszolgabíró beidézte a járásbeli korcsmárosokat is előadta, hogy a pálinkaivás a szegény néposztály erkölcsi és anyagi pusztullását fenyegeti, ezért kivételes rendszabályokhoz folyamodik. Íme egy példa arra, hogy a társadalmi élet vezérférfia szivükön viselik a nép és gyermekének anyagi, erkölcsi jólétét,? boldogságát, melyen a haza boldogsága épül. Ha az iskolai mizériákat s vele a panaszt, az oly sokszor vétkes indolencia miatt, a társadalom egy-egy vezérférfiának előadjuk, mindannyiszor ama választ kapjuk: a néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Kívánatos lenne tehát a mai iskola egészségügyének mennél több oldalról jövő adatok alapján a mozaikszerü képét megadni e becses lap hasábjain,*) hogy ezekből kijegecesedhetnék a tanítóság közvéleménye. Stoll Ernő. :) Készséggel tért nyitunk a fontos kérdés megbeszélésére. Szerk.
