Evangélikus Népiskola, 1913
1917 / 8. szám - A szabadságszeretet és az akarat a nemzet szolgálatában
183 mintha leikéből minden idealizmus, minden szépért, jóért lelkesülni tudó akaraterő kihalt, kipusztult volnál De ezer szerencse, hogy csak látszik! Mert valójában nem halt ki, hanem csak szunnyad. Lennt, mélyen, az anyagias gondolkodás terhétől lenyűgözve, hever a lelkek mélyén. De azért él, ha nem is igen ad magáról életjelt. Az évezredes erényeket, tulajdonságokat, de még a rossz szokásokat sem képes az idő oly egykönnyen a feledés fátylával bevonni Hát hogy volna akkor képes a nemes tulajdonságokat, a lélek hatalmas érzéseit egyszerűen csak kiirtani. Nem! Erről szó sem lehet! Az emberi szív könnyen feled, de vannak dolgok, amiket feledni lehetetlen ! És ezek közé tartozik a szabadság szeretet szent, fés az akaraterő nemes csirája. Csak éleszteni, ápolni, fejleszteni kell e csirát s a nemes fa jó gyümölcsüket fog teremni! Elsősorban tehát a mt kötelességünk, hogy a csira növését segítsük, fejlődését előmozdítsuk. És erre sok, nagyon sok eszköz és alkalom áll rendelkezésünkre. Csak okosan, mértékletesen éljünk vele. Vigyázni kell arra, hogy nagyon ne gondozzuk a csirát. A túlterhelés mindenben megboszulja magát. A mesterséges aktiót negativ reaktió követi ! Már pedig a mi magyarságunk érdeke nem azt követeli, hogy mesterséges lángot, hirtelen fellobbanó fényt tudjon produkálni, hanem éppen ‘ az ellenkezőjét. Tartós lángra van szüksége a magyarnak, hogy annak melege állandóan hevíteni tudja! Örök életű fényre van szüksége, hogy örök életű lehessen a nemzet. Szent lelkesedés, mindent legyőző akaraterő és kitartás kell s akkor hazánkat a poklok kapni sem döntik meg. Nincs nap, hogy a hazaszeretetet szóba ne lehetne hozni! É^ nincs tárgy, amellyel kapcsolatba ne lehetne azt hozni. Aztán ott vannak az alkalom szülte véletlenek, az adott körülmények, a nemzeti, az iskolai ünnepségek. Mind megannyi fontos tényező a szabadságszeretet nevelésénél. Aztán ott a példa, önmagunk példája! Tudjunk mi is lelkesedni, hogy lelkesíthessünk ! Mert az álszenteskedés csak üres szalmacséplés. Nincs annak magja. Aki nem lelkesül, az nem is tud lelkesíteni. Vannak oly istenadta egyének, akiknek szeméből delej fakad, akiknek szájából égő láva ömiik ! Ezek már nem is lelkesítenek, de fanatizálnak. Kivé^les helyzete van az olyan nemzetnek, amely ilyen láng-
