Evangélikus Népiskola, 1913

1913 / 5. szám - Tanítói fizetés-rendezés és más egyebek

104

hogy könnyebb mesterség ez, mint másokért önzetlenül dolgozni és fáradni!

Nem egészen tárgyilagos továbbá fiatal családapa-kartársunk mai jövedelmének és a Zichy-féle törvényjavaslat szerintinek ösz- szehasonlításában sem, mert elfelejtette az 1912. évi leközölt bevételeiből a (4, 7, 9, 10, 12, 13 tételekben felsorolt 471 koronát kitevő) külön munkásságának díjazását a javaslat szerinti 1860 koronához hozzá adni. A miből csak azt kívánom kimagyarázni, a mit állítottam : hogy fiatal tanító utódaink még is kedvezőbb helyzetbe jutnak az új fizetési törvény életbelépése után, mint a már 1893 előtt szolgálatot teljesítő öregebb tanítóság.

De sem célom, sem kötelességem a kegyetlenül rideg fizetésrendezés védelmezése. Legnagyobb hiányait és sérelmeit mesteri éllel tárja föl „Őrihodoson F. K.“ kartárs. Ilyen felszólalásokkal és feljajdulásokkal kellett volna elárasztanunk a napi sajtót, magát a minisztériumot és e Képviselőház közoktatási bizottságát. El is küldöttem azonnal egész cikkét a jövő (február 23) vasárnapra összehivandó tiltakozó tanítói kongresszus előadójának: Balogh Károly nagyváradi tanítótársunknak, hogy megismerhesse belőle evangélikus tanítóságunk, úgy látom, egyik jeles tollforgató tagjának véleményét

Mégegyszer is megleckéztethetne Antal Györgyünk, azzal, hogy ha a szakosztályi elnök Alexy, mért nem ő irt eképen ? És én újra elfogadnám a leckéztetést, mert nem tehet arról a bagoly, hogy a fülemüle szebben énekel nálánál. Fogjunk azonban össze és támogassuk egymást: a bagoly huhogásával, a csalogány dalával, a vércse körmével. Csak strucmadarak ne legyünk továbbra is mi evangélikus tanítók, akik a homokba dugott fejjel sem nem látunk, sem nem hallunk, — de nem is láttatunk, nem is hallatunk magunkról a fórumokon ; némaságra kárhoztat bennünket a szétszórtság és széttagoltság.

Megírtam már néhányszor, még többször hangoztattam jártomban-keltemben, hogy én csak kiáltó szó vagyok a pusztában és várom a Megváltót, a kinek átadjam a vezérséget. Addig is azonban támogatást kérek igen tisztelt kartársaimtól, mert itt az idő a munkára, torlódnak az események, fontos elhatározások és messze kiható változások előtt állunk. A közoktatásügyi minisztériumban teljesen kész a nyugdijrevizió, talán márciusban már tárgyalásra is kerül. Ugyancsak sürgősen dolgoznak ugyanott a Tanítók Pragmatikáján. Sajátos külön érdekeink is kívánják a halaszthatatlan elintézést, milyenek : kántori díjazásunk elkülö-