Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 2. szám - A tanítónak egyik leggyönyörűbb és legszebb vallás- erkölcsi nevelőhivatása, hogy növendékeivel a templomot megszerettesse. Hogyan éri ezt el legbiztosabban?
51 nál álljunk meg egy pillanatra, mert ez érdemben igen sok panasz hangzik fel, tehát valahol hiba van. Hiba van annyiban, hogy a tanítói, kar a maga összeségében, ezen tekintetben, soha kívánni valót hágy maga után. Tudjuk ismerjük a bajt sokan, de kevesen mernek vagy akarnak róla beszélni, ha mégis szóvá tétetik a dolog, úgy az egyik a felekezeti képzők hiányosságában, a másik az állami képzők felü letes vallásoktatásában keresi a baj eredetét. Pedig mindketten téved, nek, m^rt a baj forrása nem a képzőkben keresendő, hanem a családban és az iskolában Mert ; ahol nincs meg a valláserkölcsi alap, ott abból a 15 éves ifjúból egyik képző sem nevel vallásos tanítót, legfeljebb képmutatót, ahol pedig megvan, ahol a család az édesanya, a saját leikéből öntötte át a hitet a vallásosságot gyermeke leikébe, ott meg egyik képző sem teszi vallástalanná a növendékét. Olyan dolgok ezek, amelyeket az iskola csak tanít, de a családban a lélek önti a lélekbe, és amit a lélek szül az örökké megmarad, azért megismétlem azt, amit már fentebb is mondottam, hogy igen nagy súly helyezendő, a lányok, mint leendő édes anyák valláserkölcsi nevelésére. Legelső legfőbb érdeke tehát az egyháznak, hogy a tanítói kar, a melyre legdrágább s legféltettebb kincsét, gyermekeinek nevelését bizza, úgy egyenként mint összeségében, mindenkor a legszentebb vallásos érzéstől legyen áthatva, mert csak így találhatja meg az utat a gyermekek szivéhez, s így vezetheti őket istenhez, ami jó mennyei atyánkhoz. Az igaz vallásosságtól áthatott önzetlen szeretet és a jó példa a legfőbb eszközök a valláserkölcsi nevelésre és arra, hogy gyermekeinkkel a templomot meg kedvel lessük Ha valahol, úgy itt állhat meg leginkább Tendon azon mondása: „Nem ismerek nagyobb szigort a szelídségnél, és nagyobb gyengeséget a kényszernél.“ Mint már föntebb emlitém, szeretettel mindenre rá lehet venni a gyermeket, azért ismétlem, hogy ha azt akarjuk, hogy munkánk állandó sikert biztosítson, úgy kényszer nélkül kell a jót, a szépet, az igazat megszerettetni a gyermekkel. Szelíd szeretet,atyai gondoskodás ez vezéreljen bennünket minden tettünkben, s így erősítsük meg szivükben az istenfélelmét és a templomnak szeretetét, így neveljük őket alázatosságra és> szerénységre, mert ezek a léleknek legfőbb ékességei. De különösen óvakodjunk minden kényszertől akkor, amidőn a vallásosságnak akarjuk megnyerni őket, mert erőszak által a hit színleléssé, a jámborság külsőséggé, a vallásos érzés pedig képmutatássá válik. Arra kell tehát törekednünk, hogy a gyermek ne kényszerűség bői, hanem a jó nevelés által legyen vallásossá, s ezen vallásos érzésből fakadó szeretet vezesse őt istenházába a templomba. „A nevelés, a teremtés nagy munkájának folytatása,“ mondotta : Tenelon, azért a nevelésnek legfőbb kötelessége a gyermeket teremtőjéhez vezetni. Akarva használtam e szót: vezetni, mert istenhez, istennek házába csak vezetni lehet a gyermekeket, és nem küldeni.
