Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 1. szám - Tárca
28 mikor — születik, — és isznak fölötte tort, — ha meghal. — A „nótárius“ pedig — el nem maradhat tőlük és közülök. „Tehát a nép maga rontotta el'-a tanítókat ?“ „IgenL! és pedig gyakran a legjobbakat. Nem tudom azért-e, vagy pedig mert a tanítói és jegyzői hivatalt külön-külön olyan fontosnak találta, hogy az mindegyik külön egy embert kíván, — választotta szét 1868. XXXVIII. t.-c. szerint Eötvös József báró akkori kultuszminiszter. ő volt az, aki a tanítói állást hivatallá tette. „Apponyi pedig közhivatallá.“ Igen ! E két férfi nevéhez fűződik a tanítói hivatal megteremtése. Igaz, hogy már ez időben virágzott egy-két tanítóképzőintézet is. Azonban ez időtől fogva tömegesen emelkedtek a tanítóképzők, és az állam az egyházakkal az egyházak pedig egymással versenyeztek a tanítóképzés terén. Midőn pedig néhány év múltán az orsz. tanítói nyugdijintézet is létesíttetett, a tanítóképzők megnépesedtek. A tanítóképzőintézetet nem végzett, — tehát nem okleveles tanítók számára pedig megnyiltak a „póttanfolyamok,“ — a hosszú nyári szünidő alatt, ahol és amikor e diplomátlan tanítók nyertek kiképzést. Tanult mindenki. Öreg, ifjú, — okleveles és nem okleveles. — Ezen időben tömörültek azután a tanítók egyesületekké. „Jellegük szerint!* jegyzém meg. „Igen jellegük szerint. Hanem annyit mondhatok ' öcsém, hogy nem voltunk úgy széttagolva mint ma. Nagyobb volt köztünk az összetartás a kartársi szeretet, mert nem volt állami, felekezeti, községi stb. vagy városi és falusi tanítók között oly különbség téve mint később. A nyugdij egyenlő elbánásban részesítette őket. Az elkülönítés áldatlan munkája Csákynak jutott osztályrészül 1893-ban, elválasztván a felekezeti tanítóknál a kántort a tanítótól. Azonban a tanítók most már mint hivatalnokok nagyobb tekintéllyel bírtak. Munkájukat a nép jobban értékelte. Majd később társadalmi téren is kezdtek működni, nemcsak az iskolában, s ennélfogva tekintélyük az iskolaudvarától a község határáig terjedt és tágult. „Természetesen!“ Működésük és hatáskörük terjedésével egyenlő arányban növekedett a tekintélyük is. „Ügy van ! Bizony több tanító volt „községi képviselő* ez előtt 10—20 évvel — mint a mennyit ma a „Néptanítók Lapja“ megemlít!“ „Csakhogy azt hiszem több ma a tanító — megyei képviselő mint a mennyit az a lap mint községi képviselőt mutat be. Tehát a tanítói tekintély mégis nagyban emelkedett.“ „Hiszen nem tagadom, hogy nem emelkedett. Hanem ha mi a tanítói tekintélynek az emelkedését e szerint t. i. a községi és megyei képviselőség után mérlegeljük, akkor jóformán úgy járunk, mint aki a nép műveltségét a szappan fogyasztás után Ítéli meg. Ebben is, — abban is van valami, — de — nem sok. — Az igazi tekintély a közszereteten alapul és épül föl.
