Evangélikus Népiskola, 1910

1910 / 10. szám - Egyházunk érdeke és a tanítóság

találjuk Széchenyinél, aki nemzetnevelésről beszél, hasonlóan Wesselényinél, ki „Szózat a magyar és szláv nemzetiségek ügyében“ cimü munkájában foglalkozott e kérdéssel. A magyar nevelés homlokterében a nemzeti nevelés áll, ezt kell irányadóúl tekintenünk véleményünk megalkotásánál.

Az államnak megvan a felekezetek által is elismert felügyeleti joga, érvényesítse mindenütt, közelebbről a nemzetiségeknél. Ott csakugyan van ok félteni a nevelés nemzeti irányát, de a meglévő törvények és rendeletek szigorú végrehajtásával el lehet érni annyi eredményt, mint az államosítással. De azt a tételt, hogy a felekezeti iskolák megbontják a nevelés egységét, mert a főcél helyett mellékes célt szolgálnak, konkréten, mert a vallásosságra való nevelés mellett nem érvényesül kellőképpen a magyarrá nevelés, így általában el nem íogadhatom. Igaz ugyan, hogy e jezsuiták iskoláit bizonyos internacionalizmus jellemezte, hogy volt idő, midőn a vezetésük alatt álló nagy- szombati egyetemen magyar szó nem hangzott, de ezzel szemben méltán hivatkozhatunk a mi iskoláinkra, melyek mindig tűzhelyei voltak a magyar nemzeti ideáloknak. A nemzetietlen korban, midőn a francia, német, latin nyelvet beszélték széles e hazában, midőn a magyar szó csak a viskók lakói között húzódott meg, azok az iskolák, amelyek a magyar nyelvet tanították, tisztán protestánsok voltak. S ha lehetett nálunk így, akkor lehet a többi felekezeteknél is. így hát ne mondja nekem senki, hogy a felekezeti iskola 'a nemzeti nevelés kérdését nem oldhatja meg. A mondottakból önkényt következik : én az államosítást pedagógiai szempontból szükségesnek nem tartom. Más szempontból való elbírálása pedig nem lehet pedagógusok feladata.

Ezen kitérés után forduljunk vissza oda, ahol az államosító és autonomikus törekvéseket vázoltam.

Látjuk abból, hogy a két irány küzd egymással, a kérdés, még elméletben sincs megoldva, a gyakorlati megvalósításról tehát szó sem lehet jó ideig.*) Vezető politikusaink között alig van hive. Ne feledjük azt sem, hogy habár az államsegély közfelfogás szerint hatalmas lépés az államosítás felé, de más szempontból az állam azzal, hogy a felekezeti iskolának segélyt nyújt, annak fenntartását teszi lehetővé. És ha eljön az államosítás megvalósúlásának ideje, akkor is az egyházak a legvégsőig menő ellenzésével találkozik. Ha a mi protestáns egyházunk szava nem is esik oly nagy súllyal a serpenyőbe, de ott van a katholikus egyház óriási , befolyása, mely ha szabad prófétál- nom, még növekedni fog, ezek ha meggátolni talán nem is elég erősek de húzni-halasztani a dolgot igen.

Ilyen körülmények között az államosítást aktuális kérdésnek nem tartom, tehát nem fogadhatom el oly alapnak, a melyre támaszkodva

*) Az államosítás eszméje még nem érett meg.