Evangélikus Népiskola, 1910

1910 / 1. szám - Tárca

24

Az ilyen alakokat még feleletre sem szabad érdemesíteni! — Minek alázta meg magát ?

Mivel az ügyvéd?! Ő tekintetes, én is az vagyok; ő okleveles, én is; az ő adója duplán számít, az enyém is; én becsületes munkával keresem kenyeremet, felteszem róla, hogy ő is. — Egyedüli külömbség közte s köztem, hogy ő könnyebb munkával többet keres, mint én.

Az azonban cikkíró munkájának javára írható, hogy tanítóját az életből vette, mert megvallom őszintén, én is láttam már tanítót, aki a köz- ségi jegyzői, ki (régi ember lévén) kisebb qualifikációval rendelkezik mint mi, folyton »Tekintetes Főjegyző Ur!«-nak tisztelte.

Ne csússzunk, másszunk ! Legyünk önérzetesek és keressük a hibát mindig önmagunkban, akkor bizonnyal könnyebb munka lesz a tanító társadalmi pozíciójának kiküzdése, mert az egyesekért nem fog szenvedni az általános és higyjék el, többet fog az lendíteni ügyünkön, mint a sokat hangoztatott magasabb qualifikáció, (nem mintha annak ellene volnék !) amit azon körülmény is bizonyít, hogy a nagyobb előtanulmányhoz kötött állások betöltői között is van jó egynéhány, kiket a művelt társadalom nem szívesen vesz be.

Még meg kell említenem, hogy az ütköző pontnak választott »tintanyaló« kifejezést nem tudom sikerült eszmének mondani. Ha jól tudom, ezt a dijnokokra szokták alkalmazni

Legyen szabad egy drasztikus magyar közmondással zárni soraimat: »Ne köpj a magad tányérjába!«

............. Aliquis.

g

'srexnciefe és? a, "biblia,.

— Milyen könyv az édes apám Ott fent a szekrényen ?

Nem láttam már a kezében Nagyon, nagyon régen.

— Azt a könyvet kedves fiam Úgy hívják: biblia.

Mit kell hinnünk itt e földön,

Az van benne Írva.

S kik azt hiszik, amit elmond,

Örök üdvöt nyernek.

Isten adta azt a könyvet Nekünk embereknek.

— Isten adta azt a könyvet?

.............

A

zt hittem már sokszor,