Evangélikus Népiskola, 1910
1910 / 8-9. szám - Darwin tanai és a paedagogia
235 bevágó átalakulást idézett elő, megváltoztatva az egész közéletünk gondolkodását. A szociális vallási problémákkal még egy század sem foglalkozott ily behatóan, mint a XIX. és XX. sz. Vallástalannak mondják azt a századot, amely — mint Weinel, a nagy theologus „Christus im 19. Jahrhundert“ c. müvében mondja — a legtöbbet foglalkozott Jézussal s a vallás kérdéseivel. S mind e hatalmas elméleti problémák között, amelyek a múlt és e századot mozgatták, Darwin tanai a legjelentőségesebb befolyást gyakorolták miudenfelé. A nagy hatást, amelyet Darwin kutatási módja s az evolutionális világfelfogás előidézett, érezte a történet (Taine, Hellwald, Marx), a filozófia, lélektan, szociológia (Spencer.), a geográfia (Ratzel), a kémia, (Mendelejeff), a nyelvészet (Schleicher), az aesthetika stb. S végre — amiről itt akarunk szólni — a paedagogia. Darwin maga természetesen paedagogiai munkát nem irt. Ám, ha vizsgáljuk, hogy mint tudomány a paedagogia az induktió vagy a deduktió tudományok körébe sorolandó, arra az eredményre jutunk, hogy a neveléstudomány módszere szintén induktió s az ezen alapuló deduktió. Az anyaghalmazt a psycholgiai kutatás, a gyermekmegfigyelés s a lelki élet törvényeinek ismerete adja meg, továbbá az emberiség szociális rendeltetése. Ezeknek ismeretéből vonjuk le a nevelésre vonatkozó tanúlságainkat. A gyermekmegfigyelés ismét természettudományi művelet. Korunk kísérleti paedagogiája mindinkább törekszik a paedagogiát természettudománnyá avatni. Afelett ismét vitatkozni lehetne, vájjon a kísérletek s lélektani kutatások alapján nyert eredmények máris paedagogia-e ? Nem rendszertelen anyaghalmazt képez-e mindez ? Az bizonyos, hogy ez ugyancsak még nem paedagogia, hanem a nyert adatokat még feldolgozni s rendszeresíteni kell s ez ismét filozófikus munka, de csak ezáltal lesz a paedagogiából tudomány. A paedagogiának tehát — mint láttuk, — legyen természettudományi alapja, bár maga a paedagogia nem természet- tudomány, hanem filozófiai disciplina. Darwin kutatási módszere, s kutatásai nagyban hozzájárultak, hogy a paedagogiának a természettudományi alapja minél tágabb legyen. Az „Ember származása“ című müvében már több helyt bukkanunk oly adatokra, amelyeket a paedagogia ugyancsak felhasználhat. Maga Darwin egy kis munkát is irt egy kis gyermek lelki életének megfigyeléséről, amelyben Francis fiáról közöl megfigyeléseket. Haeckel alkotta meg a biogenetikai alaptörvényét, amely szerint az egyén fejlődése rövid, velős megismétlése a faj fejlődésének, Haeckel e törvénye ugyan nem helyes minden részletében, de nagyban megáll s hatalmas lendítést adott különösen történeti s lélektani kutatásoknak. Miként az embryó a faját rekapitulálja, úgy az egyén szellemi fejlődése a faj szellemi fejlődését. A kis gyermek megfigyelése nagyon sokat világított meg az emberiség szellemi fejlődése terén. Ugyancsak a biogenetikai törvény felhasználása mellett irta meg Preyer: Die Seele
