Evangélikus Népiskola, 1910

1910 / 6-7. szám - Lackner Sámuel †

193

különböztetés nélkül mindenkihez tudott egy-egy vigasztaló, bátorító, barátságos szót intézni; ki szerénységével, szelid modorával, mély vallásos meggyőződésével mintaképe volt az istenfélő, vallásos ág. hitv. evang. tanítónak.

Mint a belecskai ág. hitv. evang. leányegyháznak levita-tanítója nehéz állásban volt, sok és nehéz munkát végzett. De ő sohasem lan- kadott. Nem tekintette megrongált testi egészségét, sőt orvosa tanácsa ellenére, — nem törődve bajjabkórral, — a helyett, hogy pihenésre kért és vett volna magának némi időt, lankadatlan akaraterővel küzdötte tovább a nemes harcot, amelyhez új meg új erőt mély vallásos érzése, Istenben vetett hite és bizodalma nyújtott.

Lackner Sámuel 1875. május 5-én született Felsölövőn, teljesen vagyontalan szülőktől. Édes atyja Lackner János napszámból tartotta el családját, három gyermekét, kik között az elhúnyt volt a legfiatalabb. Lackner Sámuel már az elemi iskolában is nagy szorgalmával és tehetségével tűnt ki. Stettner Gyula a felső vasi evang. egyházmegye esperese unszolta édes atyját, hogy nagyon is szűkös anyagi viszonyainak dacára is, küldje fiát a középiskolába. így került aztán a felsőlövői gimnáizumba, hol szerénységével, vasszorgalmával tanárai szeretetét nagy mértékben kiérdemelte. Mint szerető gyermek, már ekkor is igyekezett atyja gondjain könnyíteni. Eljárt Stettner espereshez és segédkezett a gazdaságban, amiért ruházatot és ellátást nyert, miáltal egy súlyos terhet és gondot emelt le atyja vállairól. Még így is elég küzdeni valója akadt a szegény atyának, aki kénytelen volt télnek idején — mikor más keresethez nem juthatott — a Steyerból hozatott vásznakkal házalni a hegyekben egymástól távol álló tanyákon s hétszámra száraz kenyéren és vizen élni, csakhogy néhány fillért megtakaríthasson családjának. A falvakba ugyanis nem mehetett, mivel ottani házalásra engedélye nem volt.

Ily viszonyok között került a megboldogúlt a felsőlövői ev. tani- képzőbe, hol II. éves korában legelső ízben támadta meg súlyos szívbaja, mely később halálát is okozta. A tanítóképzőt 1895-ben végezte el és még ugyanazon évben a varsádi ág. ev. gyülekezet megválasztotta II. tanítójává.

Varsádon mind jobban és jobban megkedvelték a szerény igényű, törekvő, mindenkivel barátságos és mindenek felett igazán vallásos, istenfélő ifjút; Különösen megkedvelték a varsádiak őszinte meggyőződéssel áthatott prédikációiért és buzgó imáiért, midőn az udvari-i leányegyházközségben fungáló varsádi ev. lelkészt helyettesítette. Varsádon ma is még, oly hosszú idő óta — élő tanú vagyok rá — mindenki szeretettel emlékezik meg róla. Ha ellátogatott Varsádra, mindenki örömmel beszélt vele és hívta magához, amit a boldogult nyájas, meg nyerő modorával teljes őszinteséggel viszonzott.

A varsádiak ezen szeretetének és ragaszkodásának híre Belecs- kára is eljutott. 1898-ban aztán örömmel és nagy lelkesedéssel egy-