Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Sass János: "A Gyámolda"
82 iskolánk államosításának megkezdéseivel lehetne legalaposabban célt érni, ami a tapasztalatok szerint semmi hátrányára, hanem csak előnyére van az egyháznak egyaránt. Azonban már az is nagy megnyugtatására szolgálna a tanítóknak és a tapasztalható igazságtalan elbánás feletti elkeseredést mérsékelné, ha kezdetnek legalább csak a leghosszabb szolgálati idővel bíró öregebb tanítóink fizetése tétetnék az államiak-éval egyenlővé, vagy a szegényebb gyülekezetek iskolái államosíttatnának. A tanítók nyugdíjigényének az államiak-éval való egyenlővé tételére pedig a „Gyámolda“ szolgálhat, úgy hogy minden tanító kö teleztessék a gyámoldába belépni, hogy ott biztosítson magának annyi nyugdijat, a mennyivel az államiak többet kapnak, t. i. 400 K-át. Ennek behzetné mindenik 5 százalékát egy és mindenkorra és 2%-kot évenként, t. i. azok, kik eddig nem voltak tagjai. A tagok eddigi befizetése ehhez arányosittatnék. Ha ehhez fentartatnak a „Gyámolda“ eddigi jövedelmei, úgy bi zonyára képes lesz a tanítók nyugdijainak az államiak-éval egyenlővé tételére. Erre természetesen csak addig lenne szükség, míg vagy maga az állam szünteti meg a kétféle fizetés közötti különbséget vagy esetleg iskoláink egy részének, vagy valamennyinek államosításával. De amint tanítóink fizetése és így nyugdija is egyenlő lesz az államiakéval, többé ők sem kapnának nyugdijat a „Gyámoldából“ és befizetésekből ők is csak az esetben kapnának bizonyos arányosan megállapítandó részt vissza, ha a teljes állami nyugdíjazásba való átmenet alkalmával nagyobb arányban terheltemének meg, mint a lelkészek. A „Gyámolda“ ügyén még az által is lehetne, úgy hiszem, segíteni, ha egyházi hatóságunk módot keresne arra, hogy a már nyugdíjas lelkészek, vagy a segélydijas lelkészi özvegyek szintén a lelkészi közalapból nyernének segélyt, mely tán a gyámoldainál nagyobb is. lehetne. Azt hiszem, hogy ez az ily hatalmas segélyforrásokkal biró egyet, nyugdíjalapnál nem tajálna elháríthatlan akadályokra. — A „Gyámolda“ egyéb régi nyugdíjasai természetesen, megtartanák nyugdijukat. Idővel azután, a mikor a „Gyámolda“ teljesen felszabadul, akkor a meglevő tőkéket részint a lelkészek, tanárok és tanítóknál előforduló betegségek vagy más csapások esetén való segélyezésére, részint pedig főiskoláink mellett létesítendő internátusok felállítására lehetne és kellene fordítani, ahol első sorban lelkészek és tanítók gyermekei, de más ev. tanulók is, a tanulásban való előmenetelük szerint ingyen, vagy mérsékelt dij mellett nyernének teljes ellátást. Ez volna a „Gyámoldá“.ra vonatkozó javaslatom. A kiküldött bizottságnak javaslatát nem helyeselhetem, mert reám és tán minden elfogulatlan szemlélőre azt a benyomást teszi, mint egy vizi jármű, azon evezői és kormányosa, akik látva a nagy veszedelmet, melybe a ladikot juttatták, hirtelen magukhoz ragadják a velük levő holmijukat,
