Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 12. szám - Tárca
372 désböl hozta volna egyházkerületünk. Ami ä pénzbeli dolgokat illeti arról jobb nem is beszélni. Akaratlanul is homloktérbe kerül itt ismét a kérdés, hogy miért van ez így? Hogy miért van ez így ? Megmondottam már cikkem elején, de az ott elmondottakat szükségesnek tartom kiegészíteni azzal az őszinte vallomással, hogy a- baj egyik forrása önmagunkban van s abban határozódik, hogy sokan nagyon sokan vannak közöttünk, akik pohár mellett, baráti körben minden alkalommal nagy hangon hirdetik sérelmeinket, de amikor igazán megjön az idő és alkalom arra, hogy helyt álljunk ügyünkért, akkor készek elhagyni azt az egyet, akinek van bátorsága nyíltan rámutatni arra, ami mindnyájunknak fáj. TÁRCA, Fiaméknál. Nála vagyok, náluk vagyok, Megpihenek, megnyughatok. Hol a szív csak jót remélhet, Olyan boldog itt az élet. Rektor uram csöndes háza Csak a békét magyarázza. Zaj, csattogás nincsen itten, Lejött lakni a jó Isten. Új edények, új bútorok, Köztük ifjú asszony forog. Rekt’ uram meg parancsot oszt, Mi lesz mára a lelki koszt. Én hallgatok, én csak nézek ; Ezer öröm, amit érzek. S míg az öröm könnyét sírom, Egy-két szóval le is from. Édes kedves itt a szállás, Egy lesz nehéz: a megválás. No de amit más nem hisz el, Innen a boldogság visz el. Tóth István-
