Evangélikus Népiskola, 1909

1909 / 11. szám - Tárca

tneg a befolyt adományokról. Meghozta áldozatát e Célfá gazdag és szegény egyaránt ; az elsőtől az utolsóig kivétel nélkül. Befolyt körülbelül 5000 korona. — Az adományozók neveit, valamint adományaik mennyiségét fölolvasták. — Köszönetét nyilvánítja az egyházközség nevében az építőbizottságnak — fáradozásaiért, a jelenlévő közönségnek a szíves megjelenésért; beszédét áhitatos imával és áldással befejezi. — Ezután az ünnepély a jelzett közének utolsó versének el- éneklésével végződött.

Az ünnepély után a lelkészvendégeket a helybeli lelkész, a tanítóvendégeket pedig a helybeli tanító — Szórády Dénes — fogadta vendégszerető asztalánál. Utóbb pedig a lelkészek is megtisztelték a tanítókat megjelenésükkel, — dokumentálván a kemenesaljai egyházmegyében működő lelkészek és tanítók közötti jó és testvéries viszonyt.

K

TÁRCA,

Pirúl már a csipkebogyó.

Pirtil már a csipkebogyó, Kívánságom megvan. Tavaszt érez a kebelem, Bár ott künn hideg van. Isten veled legényélet, Ketten vagyunk, ketten, Léva város legszebb lányát Menyecskévé tettem.

Elhangzott a lakzi zaja, Csöndesség van nálunk. Közel lakó szülőinkhez Haza haza járunk.

Jót néz rajtunk a falunak Derék, jámbor népe: Ragyog-e a boldogságtól Az új asszony képe ?

Ragyog biz az, s nem enyész el Addig, amig élek.

Hű párom lesz, segítőm lesz Az a drága lélek.

S még lehet, hogy éltünk fáján Bimbócskák is lesznek.

Rajtunk csüggnek, ránk mosolygnak, Mellénk telepesznek.

Tóth István.