Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 11. szám - Sass János: Korkérdések vallásos világításban
315 kaptak azon ötlet után s melegen karolták azt fel, miszerint a két- ségbevonhatlanul létező betegséget értelmi felvilágosítás által lehet orvosolni. Fel kell tárni már a gyermekek előtt a nemi élet titkait. Meg kell magyarázni nékik a nemi élet célját, szabályait, működését s bizonyosra veszik, hogy az ily módon felvilágosított gyermek sem ifjú, sem férfi korában nem vétkezik testi épsége, egészsége ellen. Tán nem csalódom azonban, hogy többeket a féktelenség szerelme hajt ebbe a táborba. Lesznek sokan, kik előtt tűrhetetlen az az életszabály, miszerint gyermekek előtt illetlen dolgokat beszélni nem szabad, / „Maxima debetur puero reverentia, si quid Turpe paras, nec tu pueri contempseris annos, Séd peccaturo obsistat tibi filíus infans“ mondja a római költő. Ezekre nézve igen kellemes az az elv, miszerint nem szükséges, sőt káros a gyermekek jelenlétében megválogatni sza. vainkat s beszédünk tárgyát. Halljanak meg, tudjanak meg mindent, amiről a felnőttek egymásközt társalognak. A szabadság szelleme szerintük nem tűr korlátokat. Az elvet, jobban mondva ötletet sok nevelő újongó örömmel fogadta, mint valami korszakalkotó, megváltó eszmét s nyakrafőre sürgeti annak megvalósítását. Az kétségkívül bizonyos, hogy a tudás sok ballépéstől megment. A mérges növény élvezetétől például az ismeret tart vissza. A polgári törvénykönyv által tiltott bűnöktől való tartózkodásban is nagy mértékben támogatja az ember akaraterejét a büntetés félelme. Sokrates is és utána Zeno is azt mondja, hogy az erény azonos a tudással s a bűn tudatlanságból származik. De hiszen ha az értelmi felvilágosodott- ság elég volna az ember n.egzabolázására, úgy a tanultak osztályában a bűn ismeretlen fogalom volna. Nagyon jól tudja még a kevésbbé miveit ember is, hogy a túlságos élvezet betegséget, csömört hoz magával, mégis hányszor elragadja őt a kívánság oly cselekedetekre, melyekkel szervezetének kárt okoz. A tolvaj sem azért visszi el titokban a más jószágát, a gyilkos sem azért üti le felebarátját, mintha nem tudná, hogy azt tennie nem szabad. Az ész, legyen bár a világ legmélységesebb tudományával felruházva — mint Faust — magában véve nagyon gyenge fegyvernek bizonyúl, mikor az emberi lélek viharszerü erőinek fékentartása a feladat. Ha a kívánságok, indulatok, szenvedélyek föltámadnak, ezek ádáz hangja túlkiáltja a józan ész intő szavát. A szenvedélyek villámlobbanása mellett a felvilágosodottság fáklyája elhomályosul. Nagyon csalódnak tehát, akik azt hiszik, hogy a gyermekek felvilágosítása a nemi élet felől tisztább, természetszerűbb s úgy az egyénre, mint az emberi társaságra nézve üdvösebb életmódra vezérel.
