Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 1. szám - Káth József: Természet után való rajzolás a népiskolában
20 majdnem azt is megengedik, hogy a gyermek a sárgát kéknek fesse, a kör helyett sokszöget rajzoljon, mert ez az ő egyéni felfogása. Vannak, kik minden lerajzolt tárgy után azonnal ipari felhasználásra alkalmas tervezeteket készíttetnek. Ez a törekvés érvényesült a linzi rajztanfolyamon is, ahol a rajzolást mindjárt az első órától kezdve ecsettel, ceruzával, szénnel, krétával, színes krétával felváltva gyakoroltuk. Épen a rajz technikája is oly kérdés, mely sokféle ellenvéleményre ad alkalmat. Van, aki kézügyesitő el ^gyakorlattal kezdi, de Aannak, akik mindjárt ecsettel állanak elő és folthatásra dolgoznak. Azt mondják, a természetben nincs vonal, ott csak különböző szinü és különböző világitásu lapok léteznek. Azért inár a rajzolni kezdő gyermek kezébe is ecsetet nyomnak s színfoltból indulnak ki, belülről kifelé alakítván a lapot. Sokan a rajz javítása ellen érvelnek; ehelyett készítsen a gyermek újat, jobbat; egy-egyjjalakot lehetőleg sokszor. Egyik-másik iskola rajzaiból meg valóságos szecessiós kiállítást lehetne redezni. — Ilyen körülmények között a tájékozatlanra nézve roppant nehéz az a kérdés ; micsoda utón haladjon, melyik irányt tanulmánnyozza és kövesse? Egy vezetővel mindnyájan rendelkezünk, ez az utasítás és tanterv. Habár még mindenfelé tart a forrongás és fejlődés, a különféle irányzatok híveinek harca, habár mindenkit kielégítő és kiforrott elvek szerint készült tanmeneiiink még nincsen, vagy tán épen, mivel ilyen még nincsen, bátran haladhatunk az utasításban előirt tanterv szerint. Abban túlzás, hypermodern szellem nincsen, de a régihez viszonyítva mégis óriási haladást jelent. Amellett, hogy a szerény középuton halad mégis az egész vonalon a természet után való rajzolá“t juttatja érvényre. A tantervhe' csatolt módszeres tárgyalásban pedig tájékoztatót találunk arra nézve, mikor és hogyan alkalmazzuk az új irányzatnak megfelelő eszközöket: hogyan fejlesszük az önálló megfigyelő, és munkaképességet, az értelmes Ítéletet ; miként vezetendő a szemlélet és emlékezet után való rajzolás ; milyenek legyenek a kézügyesitő gyakorlatok, ecsetgyakorlatok, mi legyen a tervezgetés anyaga. Szól a tanterv a természetből vett minták beszerzéséről, a rajznak a többi tárgyhoz való kapcsolásáról, az árnyékolásról, táblai rajzról, a szabadban való rajzolásról s végül még rövid, vázlatos leckemintákat is közöl. Ilyen tartalmas és sokoldalú Útmutatás mellett valóban azt kellene hinnünk, hogy a természet után való rajzolás ügye minden iskolában rendben van s a mai népiskolai nemzedék túlnyomó része már az új irány nyújtotta rajztudással megy ipari, kereskedelmi vagy egyéb pályára, vagy pedig középiskolába viszi magával azt az alapot, melyre továbbépítve, a középiskolák rajztanárai, akik többnyire szintén már hivei ez iránynak, e téren az eddiginél is fényesebb eredményt fognak tanítványaikkal felmutatni. Sajnos, ezen jó alaptól még messze vagyunk. És e hiányon máskép nem segíthetünk, mint csak azáltal, ha tanítóink
