Evangélikus Népiskola, 1909

1909 / 6-7. szám - Egyesületi élet

220

anyagát. Négy évnél tovább aligha tanulhatott az alma materben, mert hiányzott hozzá a sok gyermekkel megáldott apának vagyoni tehetsége, anyagi ereje. Azért önmagát fenntartandó kenyérkereseti pályára kellett lépnie. A munkatért — igen fiatal korában — Tabon találta fel. Itt működött átmentés időn belül mint tanító az egyház kebelében. De ettől az állástól megvált és a neki kínálkozó viszonyok között földet mivelő számtartói gazdálkodó lett, nem nagy területű nemesi birtokon, mely most a tabi protestáns egyházközség tulajdona. Mint gazdálkodó házasságot kötött Horváth döröcskei lelkész leányával — akitől azonban rövid ideig tartó boldog együttlét után, a halál parancsszavára, meg- kellett válnia. Özvegységre jutott — az egyedüllét nyomasztó s savanyú állapotára.

7854-ik évben a tótkéri leányegyház választotta meg preorans tanítónak, ahol 1867 ik évig nemcsak mint tanító, hanem ezen állásával kapcsolatban mint községi jegyző is működött. A népnevelési törvény által összeférhetetlennek jelentetvén ki a kettő, a jegyzői pályától megvált — s amelyhez jobban vonzotta meggyőződése s ügyszeretete — a tanítói állomást tartotta meg.

Hogy munkakörét sikeresebben betölthesse, az egyedüllétet felváltotta újabb házaságkötéssel — feleségül vevén Borjúdról nemesi családból szármozott Koncsics Eleonórát, akivel való viszonyában több tagból álló családot alapított. Gyermekei közül három fiút nevelt fel, akik közül kettő most is él; az egyik ságvári postamester, a másik tekintélyes iparos honpolgár; a harmadik, a ki öt osztályt végzett, önállóságra jutása után csakhamar jobblétre szenderült, atyjának nagy bánatot okozván. Az anya is, aki megáldotta házasélet fájának gyümölcseivel, szinte elköltözött — ismét magára maradt, elhagyatva, egyedül1 másodszor özvegységre jutottan.

Csapás-csapásra — veszteségre újabb veszteség érte gyors egymásutánban ; — de meg nem tört keresztjének terhe alatt, el nem csüggedett — nem zúgolódott, soha sem panaszkodott. Hite erejével minden veszteségeken — Herosként diadalmaskodott.

Megdicsőült Daxner mint tanító s népnevelő nemcsak magán, szükebb körű családi élete keretében töltötte be híven tisztét, hivatását, hanem a köztéren is, hazája, egyháza és a társadalmi élet küzdő porondján.

Midőn elhangzott a .talpra magyar“ ihletett költőnk Petőfi Sándor szabadságért rajongó ajkáról, az egész magyar nemzetet szunyadásából felserkentő szózat, midőn fegyvert kellett ragadni kezébe a magyar nemzetnek a támadó absolutizmus önkényuralmával szemben; ő is bátran előtérbe lépett, síkra szállt az igazság védelmére, kötelesség- szerüleg a haza szolgálatába állott mint nemzetőr. Hogy e nemzetőri ténykedése nem volt jelentéktelen, csekély — annak bizonyítéka azon körülmény, hogy szabadságharcunk gyászos leveretése után — őt is jegyzékbe vette és kereste zsoldos közegeivel mint forradalmárt az