Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 1. szám - Káth József: Természet után való rajzolás a népiskolában
16 Az V—VI. osztályban rajzoltat a tanító egyenes és görbe vonalakból álló alakokat, növényeket, állatokat, egyszerű szerszámokat stb. Mérés után felvétet különféle alakú tereket s ezeket egyszersmind le is rajzoltatja. Készíttet a népélet körében szokásos épületterveket s ezeket rajzban tisztán előadatja. Iparkodó és lelkes tanítók az ismétlő osztályok növendékeit a rajzban is gyakorolják, — házi és hallgatólagos munkákat legalább adnak fel nekik.“ Azelőiráshoz hivenfolyt a rajztanítás a közelmúlt három évtizeden át. Vonal, egyenes, görbe, szög stb.volt a rajzolás főanyaga,ezeket minél szabatosabban kellett produkálni. Ezekből azután megszerkesztették a természeti tárgyak képeit. Hogy az előirt három s több szögű egyenes és görbe vonalú ábrákból milyen sablonos tetők, sisakok, tölcsérek házak, asztalok, ablakok kerültek ki, arra talán még mindnyájan élénken emlékszünk. Ezt a mértani szerkesztések szellemétől áthatott rajzolást a legtöbb gyermek únta. A tanító is lelkesedés nélkül húzta a nagy táblán a vonalakat, amint annak idején a tanítóképzőben is lelkesedés nélkül rajzolta az élettelen mintalapokat, díszítményeket, gipsztesteket, melyeknek aztán teljes életében sem tudta egyéb hasznát venni, mint hogy egyik-másik rajzát az iskolában másoltatta. Mindenki érezte a helytelenséget. Megváltó újításként üdvözölték tehát mindenfelől a felhangzó új észtnél : a természet után való rajzolást. Angolország, Németország, általában az északi országok már évek óta csak ezen elvnek hívei, a tulajdonképeni kezdeményezők pedig, az amerikaiak, szokott túlzásukkal eljutottak a két kézzel való rajzoláshoz s ott is tán csak nehezen bírnak megállapodni. Az új irány Ausztriában is mindegyre terjed, de mivel ott a nép- skolai tanszabadság meglehetős erősen körül van szabályozva, az újítástól idegenkedő számos tanfelügyelő kerületében nem tud életre kelni. Nálunk is már évek óta kisérleteznek s hazánk úgy az új irány meghonosításának idejét, mint magas fokú edményét tekintve, egyike az e téren vezető országoknak. Szép eredménnyel járt az évekkel ezelőtt rendezett budapesti rajzkiállítás. Ugyancsak általános érdeklődést keltett a pécsi kiállítás alkalmával rendezett iskolai rajzkiállítás. Sőt már külföldön, Milánóban, Párisban, legutóbb Londonban is méltó elismerést szereztek a magyar iskolák rajzai. Az 1905-ben kiadott utasítás és tanterv hatalmas lépéssel vitte előre a természet után való rajzolásnak addig csak lassan és nehezen terjedő ügyét. E tanterv szerint „a rajzolásnak az a célja, hogy megtanítsa a gyermeket, miként kell a saját megfigyelése alapján egyszerű tárgyakat érthetően (jellemzően) ábrázolni. E cél szolgálatával tehát együtt jár: a megfigyelő és az ábrázoló képességnek szoros egységben való fejlesztése és nevelése. A tárgyak külső megjelenésének, úgymint alakjának, arányainak, színének és helyzetének az ábrázolás érdekében való megfigyelése a gyermeket öntudatos látásra, értelmes ítéletre s végeredményben a természetben és az emberi munkában
