Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 4. szám - Sass János: Korkérdések vallásos világításban
104 Korkérdések vallásos világításban. in. Személykultusz. A gondolkodás szabadságának egyik szűkségképeni következménye az, hogy az egyének önállósága erőteljesebben kifejlődvén s egymástól nagyobb mértékben külön válván azok a kisebb, nagyobb társulások, (mindennemű pártok, egyesülések) melyek a szellemi mive- lődés valalamely irányán számosabb rokon gondolkodású, vagy legalább hasonló véleményű egyéneket — az emberek százait, ezreit, sőt millióit — összesítették, lassanként szétbomlanak. Lépésröl-lépésre szaporodik azok száma, kik a közös hajlékot, melyben ezelőtt elégedetten éltek, külön irányban fejlődő lelkületűkre nézve nem tartják megfelelőnek, elidegenednek tőle. Azt érzik, hogy azok az elvek, véle- mények, életszabályok, amelyek a társulatot egy szerves egésszé tömöriték, amelyeket az egyes tagoknak kötelességszerűen elismerniük kell, egyéniségük fejlődését akadályozzák. Fölébred a törekvés szabadulni az általánosoknak tartott igazságok, törvények korlátái közűi és azokat a férfiakat, akik azon szellemi irányzatnak vezérei voltak, kiknek szavait az ő követőik zsinórmértékül fogadták el, elmozdítani arról a magas polcról, hova őket a hivök felállították. Nem lehet tagadni, hogy az ilynemű mozgalom bizonyos fokig természetszerű s annálfogva jogosult. Azok a nagy férfiak, kik a szellemi mivelődés terén új utat vágtak be, kiknek működése az egész községre, egész néposztályra, a hazára vagy a miveit emberiségre nézve korszakot alkotó volt, minden kiváló tehetségük mellett is gyarló emberek voltak; „rész szerint volt bennük az ismeret, rész szerint a prófétálás“. Bölcseségük nem volt ment minden tévedéstől, szóval nem voltak tökéletesek. Az ő irányadó elveik, törvényeik ha teljesen meg is feleltek korukban az 6 követőik boldogulhatása föltételeinek, idők múltával az emberiség folytonos haladása folytán azok, vagy legalább egy részük elavul, korszerűtlenné, vagy feleslegessé válik. „A nap tömérdek testeket megvilágít — mondja Kölcsey — de a világegyetem minden részeire még sem hat ki; így az ember, ha nagy erőt nyert örökül s erejének megfelelő állást vön a sorstól, ezrek, sőt milliók előtt jótékony napként világíthat; de az egész emberi nemre jóltevő hatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték“. Az utókor gyermeke azonban, midőn a miudennapiság körén túl magasra emelkedett férfiak tetteit és szellemi temékeit bírálja, hálátlanul megfeledkedzve arról, hogy saját miveltségi állapotára azok mily
