Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Tárca
98 A szabadság. A szabadság nem virul még egészen ; Virulása nem is tudom, hogy lészen. Ünnepelünk, lelkesedünk, akarunk. A szivünk ég, de nem mozdul a karunk. Magyaroknak nagy Istene, jer segíts! A szívünket nagy tettekre felhevítsd. Törhessük szét az utolsó láncszemet, Mely máshoz fűz egy régi hős nemzetet. Én vagyok a. Én vagyok a Ferenc József bakája, Zászlójának úgy esküdtem alája, Kétfejű sas a Csákomon, táskámon, Nehéz lakat a szívemen, a számon. Mint a bábot, úgy rángatnak egész nap. Feltöri a váltamat a „cakumpakk“ Kora reggel a német szó ébreszt fel. Este pedig a „capistráng“ szunnyaszt el. Német nevű az ezred, hol szolgálok ; Svarcgelb köpeny, hol fegyverben sétálok. Várhatok én sok lappangó időre, Soh’se mondják: Édes fiam, előre!1' Kossuth-nótát szeretném én fütyülni, A fogságot ha ki tudnám kerülni. De a parancs mindent elfojt, ami szép, Ászt se tudom hogy van-e még magyar nép. Édes hazám, megbüntetnek te érted, Pedig oly szent én előttem a képed. Káromkodjék a goromba őrmester. Szívem érted imádkozni nem restel. Azt mondják, hogy holnapután lefújnak, Örömmel is indulok én az útnak. Cifra fénynek, szenvedésnek tanyája, Isten veled esztergomi kaszárnya. Tóth István.
