Evangélikus Népiskola, 1909
1909 / 3. szám - Megkondult
85 régóta mostoha gyermekei a kerületnek. Most úgy tűnik fel, hogy nemcsak a tanítók szenvednek jogsérelmet, hanem a lelkészek is. De amint találták módját a múltban, fogják találni a jövőben is, hogy ők más cimen kárpótoltassanak. Mi pedig örüljünk azon, hogy százakra menő kényszer adományainkkal segíthettük a kerület erkölcsi nívójának látszatát megóvni. Annak a munkában leroskadt tanítónak, kinek 30—40 évi tanítói munka nyomja vállát, ha holnap nyugalomba kell mennie, nem leend ám meg az a megirigyelt 2000—24C0 koronás nyugdija. Nyugdíjigényének csak körülbelül 3/4 részét kapja meg, mert nincs meg a 40 beszámítható éve. Nyugdíjigénye is messze van még a 2000 koronától. Csak úgy nézhetne nyugodtan a jövőbe, ha meg nem fosztották volna szerzett jogától, ha kitagadott gyermeke nem volne az egyház- kerületnek.*) Egy tag. *) Kiadtuk ezt a cikket is mint egyik bizonyságát annak, mennyire nem mérlegelik a reális adatokat azok, akik az ügyhöz minden felelősség nélkül szólnak hozzá. Nézetem szerint a vádaskodások és keserű kifakadó sok helyett sokkal jobb lett volna a jegyzőkönyvben részletezett adatok alapján kimutatni azt, amit a cikkíró most a bizonyításnak legkisebb kísérlete nélkül egyszerűen állít, hogy t. i. a gyámolda továbbra is fenntartható. Mert azt a vádat, hogy azért van a gyámolda megmentésére felhasználható pénz mind lefoglalva, mivel „a pénzügyi bizottság évek óta ássa sírját a gyámoldának“, és hogy „a tanítók már régóta mostoha (vagy kitagadott) gyermekei az egyházkerületnek“ : ezeket a sértő vádakat, — szeretjük föltenni a cikkíró úrról. — ő maga fogja majd visszavonni hivatalos felszólítás nélkül is. Azzal a kerülettel, amely lelkészét s tanítóját legalább a koldusbottól kímélte meg oly időben, amikor az állam még a saját tanítójával is alig törődött; azzal a kerülettel, amely ezt a magavállalta terhet viselte mindaddig, amig azt általában lehetett és e tekintetben többet tett, mint a többi három kerület együtt véve : azzal a kerülettel talán még sem szabad ilyen hangon szólani. És nem is szabad a gyámolda igazgatóságával sem, amely, miként az egykázkerületi jegyzőkönyvekből meggyőződtünk 40 év óta évről-évre kért segélyt tagoktól s gyülekezetektől, s amely mégis, kéréseinek sikertelensége mellett, halasztotta - halasztotta a bukást mindaddig, amig az most — úgy látszik — elkerülhetetlen. Talán még nem felejtettük el az igazgatóság elnökének azt a hatalmas beszédét, amellyel a pápai közgyűlés ama előértekezletén a gyámoldát ismét néhány évre megmentette. De ne kívánjunk senkitől lehetetlen dolgot. Amit a bizottságnak kiváló elnöke, aki valóban büszkeségünk az egyetemes egyház színe előtt is, megtudott tenni, azt megtette most is: hónapokig foglalkozott az üggyel, s azt talán a cikkíró is beismeri, hogy az a 7 pontba foglalt javaslat hosszabb időnek, szeretőbb gondnak és nagyobb bölcsességnek a szüleménye, semhogy arra a cikkíró vádaskodása lehetne a felelet. Nem uraim, ez a hang, ez a gyanúsítás nem érintheti ugyan sem a bizottságnak, sem elnökének tiszta intencióját, de igazán nem fér össze a tanítói méltósággal! Tessék hozzászólni a nehéz kérdéshez úgy, ahogyan azt méltán elvárhatják tőlünk mint a jövendő nemzedék nevelőitől. Vajha minél többen szívlelnék meg a kér. tanítóegyesület elnökének szép intelmét 1 A dolog érdeméhez a fenti cikk csak aunyiben szól hozzá, hogy nemcsak a teljes befizetéseket, hanem a kamatokat is visszakivánja. Erre nézve a bizottsági ^jegyzőkönyv a 15. lapon azt mondja, hogy ez azért van teljesen kizárva, mivel ,,a kockázatot az 1908. év végéig a gyámolda velük szemben is viselte“. Úgy látom, hogy sokan ezt a kockázatot nem tudják, vagy nem akarják megérteni. Pedig a matematikai szakértő nyilatkozata szerint a 10 — 15 és több évnél viselt kockázat még akkor sem lehetne fedezve a tagsági dijak kamatos kamatjával, ha a tagsági díjak valamelyes arányban állottak volna az alapszabályok ígérte jogokkal,
