Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 3. szám - Hetvényi Lajos: Az evang. ifjúságik egyesület hivatása

85

felhívását a tag egyesületek b. figyelmébe ajánlom, s kérem, hogy az ez érdemben hozott határozataikat, a Segélyalap kezelési szabályzatával és a nyugdíj törvény módosítása ügyében hozandó határozattal együtt, legyenek kegyesek lehetőleg junius hó első felében hozzám küldeni. Vagyok, a

Mélyen tisztelt egyházmegyei tanító-egyesületeknek

kész szolgája

Súrd, 1908. február 11.

Sass István

egyházker. tan.-e elnök.

Az evangélikus ifjúsági egyesület hivatása.

Irta s a soproni evang. ifjúsági egyesület 1908. január 25-iki estélyén felolvasta: Hetvényl Lajos.

Ifjúsági egyesületünkben tartandó felolvasásra szólt a meghívás, így a thema mindjárt készen is volt. Mert itt e körben legközelebb áll hozzánk maga az egyesület, nemes hivatásával, életkedvet, tiszta derűt ápoló eszközeivel. — Egy nehány töredékes gondolatot kívánok tehát közölni az evangélikus ifjúsági égésűiét eszményéről, arról a munkáról, mely a virágzó egyesületekben folyik, hogy amit jónak és hasznosnak látunk, azt az eddigi egyleti munka pótlása, tovább fejlesztése érdekében közös akarattal esetleg meg is valósítsuk.

De egy pár szót szóljunk előbb az egyesületekről általában. Ne gondoljuk azt, hogy az egyesületi élet talán valami mesterkélt művirág, ami pusztán csak modern kor alkotása ; természetes alakulata az az emberi életnek, mert már Aristoteles meghatározása szerint az ember társas lény. Maga a községi állami, egyházi szervezet is tulajdonképen az egyesületnek ősi tormája. Egyetemesebb célok érdekében nagyobb, — szükebb körű célok érdekében kisebb speciálisabb társulatokba tömörül össze az embereknek egy-egy része.

Az egyesület értéke, életrevatósága tehát egyedül a kitűzött céltól és ennek mellék érdekektől ment szolgálatától függ.

Az egyesületi életnek tagadhatatlanul vannak itt-ott kinövései, beteges alakulatai. Ilyen p. o. az a jelenség, amit egyleti láznak lehetne elnevezni. Ezt állítja pellengérre erős színekkel Arronge „Jótékony asszonyok* cimü vigjátékában, amelyben a nő folytonosan egyletekbe jár s munkálja az emberiség boldogságát, férjének kabátján pedig hiányoznak a gombok, a gyermekek elhagyottan a cselédekre maradnak ; mig az anya önfeláldozó buzgósággal működik a krasnojarskiak érdekében, kiket a Jenissei áradása tönkre tett, addig odahaza kis fiát a házi szolga igazítja útba a házi feladat elkészítésénél s ennek segítségével tücsköt, bogarat ir össze. — Sokszor az egyesületi munkásság