Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 2. szám - Tárca
70 Tán orvost kellene hozatni, mert beteg a leány. Vagy talán meg- igazúl magától is. . . I.ám ! reggel már jobban is van. — De meg főként az pénzbe, sok pénzbe kerül. Pénz pedig nincs. Csak lábbeliekre, meg más egyébre teljék. Egyébkint is, doktort hozatni később is ráérnek, — Nem is hozattak. Reggel ismét nem evett Bábi semmit. Még kávét se. Egész nap betegen feküdt. Nehéz betegen. Láz gyötri. Az iskolában üres a helye. A tanító ezt észrevéve, kérdi a gyermeksereget. „Hát az az álomszuszék megint nincs itt ?„ Senki nem felel. Előadás után a kis Julcsa meglátogatja Bábit. „Beteg vagy édes?“ — kérdi. „Beteg, igen beteg, Juliskám 1“ „Mid fáj angyalom?“ „Mindenem. Fejem is, mellem is. Meg tudod aranyosom, az is nagyon fáj, hogy az iskolában az a szégyen ért. Lepirongatott. Kiállított. Kicsufolt. Megvert. Kinevettek. Pedig nem vagyok oka“. Julcsa tőle telhetőleg vigasztalja. Szórakoztatja. S hogy örül, ha néha egy bágyadt mosolyt tud Bábi ajkán fakasztani. Végül, — meg- igérve a látogatást távozik, Az iskolában a kis Julcsa bejelenti a tanítónak, hogy Bábi igen beteg. „Mi baja van ? kérdi durván a tanító, — talán sok krumplit evett ? . . He ?“ „Azt mondja, hogy mindene fájl dadogja Julcsa könyezve. „Hát aztán azért pityeregsz te siró kánya, vagy mert félsz, hogy megeszlek ?“ kérdi a tanító. „A Bábit sajnálom!“ — feleli könnyezve Julcsa. „Eh! majd meggyógyul, ha beteg. — Térjünk dologra! . . Igaz! Miska! Gyuri! gyertek ki! Nem köszöntetek a korcsmáros úrnak, mikor délben gomboztatok. — Hát ti gézengúzok 1 igy gyaláztok engem ?“ „Kérem tanító úr! nem vettük észre, — mert . . mert talán a túlsó soron ment „Nem ám! mert nem akartátok. Gyertek csak! Majd máskor jobban láttok !“ És ezzel — dologra tért; vagyis, a gyermekeket végig püfölte; először a Miskát, azután a Gyurit; de mert ezeknek bemondása folytán kiderült, hogy más alkalommal meg Sándor, Jóska, János stb. nem köszönt, — hát ezeket is, — egész, — fáradtig. Az igazságosztás után következett egy kis „csöndes foglalkozás“, (olvasás) azután, — vége az előadásnak. Iskola után a tanító a szőlőbe készül megnézni a forró mustot. A pincekulcsot keresi. Nem találja. Pedig neki menni kell. Nagy oka
