Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 11. szám - Tárca
330 S így az üresedésben levő tanítói állásra a gondos lelkész oly tanítót óhajtott megválasztatni, ki hivatásának megfelelve, a szó igazi értelmében tanító legyen. Azonban voltak az iskolaszéki tagok között vagy hárman olyanok is, kik érdekből egy olyan rokon tanítót akartak megválasztatni, kinek gyenge képessége mellett az iskola csak hamar alá szállott s jó hivnevét elvesztette volna. Azonban a gondos lelkész vezetése mellett győzött a jobb; mert a hívek nagy többsége oly fiatal tevékeny tanítót választott, ki máig is közbecsülésnek örvend, ki mint tanító, mint kántor kivívta magának az öt megillető elismerést. Ezen állításomat bizonyítja azon elismerésre méltó esemény, hogy azon vidéken levő tanítói kör egyletének elnökévé választotta. A három iskolaszéki tag nem volt megelégedve a választás eredményével s nem annyira a nevelésügy szentsége, hanem az újonnan megválasztott tanitó személyében keresett hiba felfedezése végett, a beiktatás után néhány nap múlva beléptek az iskolába, hogy az új tanítónak tanítási módszerét megismerve, őt a közönség előtt rágalmazhassák. De ember tervez, Isten végez! Átadom most már a szót nevezett tanítónak beszélje el ő maga a vele megtörtént esetet! Én — így szól kedves barátom — egész becsülettel fogadtam elöljáró uraimékat. székeket hozattam szobámból és leültettem őket. Mielőtt helyet foglaltak volna, az egyik így szólt kevélyen hozzám : „Mi azért jöttünk az iskolába, hogy tanító urat meghallgassuk, mi módon tanítja gyermekeinket ? Azonban nagyon csudálkozom, hogy tanító uram kezében könyvet nem látok 1“ Én ez utóbbi megjegyzést felelet nélkül hagyva, következőleg szóltam hozzájuk : „Orvendek, hogy elöljáró uraimékat üdvözölhetem s hogy iskolám és szerény személyem érdekli őket, Jóllehet megjelenésüket ez alkalommal nem veszem hivatalos ténynek, igaz már a tani- tást bevégetem, mindazonáltal alkalmas időben érkeztek kegyelmetek, minthogy nekem szokásom, mielőtt növendékeimet haza bocsá- tanám az az napon hallottak és látottakból az erkölcsi tanulságokat levonva, gyermekeim kebelét annak befogadására fogékonnyá tegyem, mert a szent irás szavaival élve : „A betű megöl, de a lélek megelevenít“. Ezeket csak azért mondottam, mivel a derék elöljáró uraimék hibáiról eleve értesülve, olyan tárgyat választottam, melyre reá illettek a közmondásnak ama szavai ; Leányomnak szólok, menyem asszony is érthet belőle. — És most ha kegyelmeteket meg nem bántanám, Isten, szülők és felebarátaink iránti kötelességeinkről kívánok szólani. Teszem pedig azért, mert a jelen korban ezen kötelesség elhanyagolásának szomorú jelenségeit látjuk igen-igen gyakrarj feltűnni, hogy ép ezen kötelességek ellen vétenek az emberek legtöbbet. (Szándékosan választottam ezen tárgyat, mivelhogy az én elöljáró uraimék ezen hibában
