Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 10. szám - Tárca
302 zonyos, hogy minéí jobban fogyott az étel és ital, annál jobban megeredt — a szó. Az éhség és szomjúság a beszéddel, a szóval úgy látszik fordított arányban vannak. A vacsora előtt alig hallatszott egykét szó, most meg alig jutott valaki szóhoz Végül . . . asztalbontás és csoportokba oszlás után legvégül . . . t. i. a főcsoport megegyeztek a — nótában. Közbe-közbe (jobban: nóta közben!) ment a beszélgetés élénken, tüzesen. Eljegyzési ünnepély is lévén, temészetesen a házasságról is folyt a vita. A Kerekes János erősen vitatja, hogy a tanító, ha házasodik, csakis — gazdagot vegyen el. Ő is igy tett. Puskás Ferenc pedig a nősülésnél a műveltségre fektette a fősúlyt. Ezt ajánlja másnak is. Ezzel ellentétben — Erdős Káimán kollega — óvakodik és óva- fodásra int másokat is, mert a nagy műveltséggel nagy igények vannak kapcsolatban. A nagy igény pedig — rossz hozomány. A Kajtár Frici meg nem mer megházasodní, mert fél — ez el- családosodástól. A Darvas Sándor pedig „elvből“ nem házasodik meg. Én pedig, mint afféle verebekkel fekvő és kelő, a mulatságban hasznavehetetlen ember, — Takács Géza bátyámmal együtt Pál barátunk irodájába vonultam — aludni. Ide csak néha néha szűrődött át a hang az énekből és beszédből. Ezt a Takács Géza bátyánkat nagyon szerettük áldott jó kedélyéért, munkaszeretetéért. Becsülte őt mindenki. Pedig Istenem ! mennyi minden csapás nem érte. Vagyoni veszteség — sok . . sok; és ma mégis rendezett viszonyok között él ; pedig nem ám a felesége emberségéből, hanem saját keresetéből és takarékosságából. Nagy beteg is volt, és — meggyógyult. Súlyos családi bajok után, — most csöndes visszavonultságban. boldog megelégedésben él. Ajkán folyton csöndes mosoly ül. Jellemző tulajdona : — a mély vallásosság. Hát ezzel a Géza bácsival vonultunk az irodába. Lefeküdtünk. A kakukóra éppen éjfélt jelzett. Jó gégéje volt annak a kakuknak. De a ketyegése is meglehetős erős volt. S éppen a fejünk fölött lógott. Mindjárt gondoltam mikor lefeküdtem, hogy ebből aligha nem valami baj származik, mert ez a lárma nekem szokatlan. Eh ! — gondoltam, — majd csak elalszom, valahogy. El ám ! — de ember tervez, a kakukóra meg ketyeg, — ketyeg, és üt, meg harsogva szól. Csöndesen húzódtam meg ágyamban, — de — ébren. Nem akartam Géza bátyánkat zavarni.
