Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 1. szám - Tárca

30

A néhány filléres Dickens-ek, Carlyle-ok és Shakespere-ek valóságos dinasztiák. Ilyen dieten classist állapít meg Young úr a könyvkirály.

Tessék csak elküldeni — irja — a legolcsóbb kiadásokat, azok az én kedvenceim. Külön cseresznyefa-szekrényekbe rakom. Mert az olcsó könyvnek tömérdek emberhez kell indulnia, hogy magát kifizesse. S hogy ehhez passusa legyen, már ezelőtt sok különböző kiadásban kellett megjelennie. Minden előbbi kiadás egy őst jelent. S a kinek a legtöbb őse van, az a legelőkelőbb a könyvek között is. (Hm, hát ilyen logika van Amerikában?)

Azt feltem neki :

„Sajnos, a mi közönségünk nagyon szegény, minélfogva a mi könyveink nagyon drágák“. (Hm, — gondolhatta ő, — hát ilyen logika van Magyarországon ?)

* *

*

Ez azonban már néhány év előtt volt és tényleg így álltunk akkor. Csak egy olyan legény akadt a magyar Parnssuson, aki any- nyira vitte, hogy az összes műveit meg lehetett venni egy forinton. Ez Petőfi volt.

Nehány kiadó próbálkozott ugyan olcsóbb könyvekkel, de csak a Franklin Gyulai Pál által szerkesztett „Olcsó könyvtárba bírt megfelelni a céljának. A többi kiadói vállalkozások úgy tűntek fel, mint a járványos öngyilkosságok. Rendellenes szervezetre vezettettek vissza. Senki se csodálkozott tehát, vagyis hogy mindenki csodálkozott, midőn 1896 ban a Lampel-Wodianer cég arra a merész ötletre jött, hogy Radó Antal szerkesztésében 15 krajcáros füzetekben jelentesse meg a hazai és a világirodalom egyes kiváló termékeit. Mikor az első füzetek (ezek a most már kedves, ismerős, apróbetüs könyvecskék) megjelentek és a trafikokban odalapultak a pulpitusokon legkapósabb árú, a szivarok mellé, akkot azt hitte mindenki, hogy ebből a vállalatból is csak az lehet, ami a szivarokból : füst. Mert Radó Antal ugyan kiváló Írói nagy müvveltségével és ízlésével ki tudja válogatni a világ szellemi kincstárából, mit vigyen be a magyar közönségbe, de 30 filléres árak mellett, s ebből a trafikosoknak is provízió jár, hol vesz olyan sok olvasót, hogy a „Magyar Könyvtár* megélhessen?

Az első tiz-húsz füzet azonban olyon szerencsésen volt összeválogatva, hogy mindjárt megfogta az olvasót. Benne volt Katona „Bánk bán“-ja. „Bánk bán* nemzeti büszkeségünk. Az egyetlen nagy magyar tragédia. És csak tizenöt krajcárba kerül. Egy másik füzetben az Arany János balladái voltak. Azok is 15 krajcár. Hiszen ez hihetetlen! Tizenöt krajcárt a pincérnek ad a kabátos ember, amiért azt mondja: „kumcson“ (kommt schon), nem hogy az Arany bűbájos balladáiért ne adjon! Volt továbbá Maupassanttól, a legjobb francia elbeszélő Írótól