Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 1. szám - Memento: Utazás magunk körül
25 mostoha gyermekeként bánt velünk, de határt állított közénk és a saját tanítói közé. Ez a lealázás fájt, sértett bennünket. Ezen szomorú helyzetünkben vigasztalásunk volt, az az elismerés, az a jól eső figyelem, amellyel egyházkerületünk működésünket honorálta, amelyről azt hittük, hogy az mind bölcs előre látásból lett úgy megalkotva azért, hogy a bekövetkezendő csalódás ne legyen olyan fájó, a lealázás ne legyen olyan sértő. Hiú ábránd! Ki gondol avval, hogy mi fáj nekünk? Ki gondol arra, hogy a tanító észrevegye a sértést, a lealázást főként akkor, a midőn azzal egy időben alamizsnát is Ígérnek neki? Csalódtunk tehát még ezen feltevésünkben is. — Nem hogy enyhítő balzsamot találtunk volna, amint mi balgatagok azt vártuk, de hogy csalódásunkból semmi se hiányozzék elfordult tőlünk egyházunk és beszüntette a számunkra megszavazott személyi pótlékokat. Azt mondották, hogy a mi helyzetünk annyira megjavult az új népoktatási törvény intézkedései alapján, hogy teljesen felesleges volna a segélyezés az egyház részéről is. Kell az a lelkészeknek, mert ott még a kongrua segély dacára is megvan a nyomor. Uram én Istenem ! Miért nem ismerhetem én meg azt a tanítói jó módot, vagy miért nem élhetek olyan nyomorban mint a papok. Soha életemben nem irigyeltem senkitől semmit, nem vágytam és nem vágyok senki vagyonára, de a dolgokat szeretem tisztán és igaz formájukban látni. Tehát: Nézzünk szembe avval a tanítói jó móddal! A folyó évi egyházkerületi jegyzököny kimutatja az egyházkerületben levő összes tanítók fizetését. Végig lapozgattam, s meggyőződésem az, hogy ezek az értékes adatok épen úgy nem felelnek meg a valóságnak, amint nem felelnének meg azok az adatok, ha kimutatnák a kongruás lelkészek alapfizetését. Nem akarok senkit bántani, azért ne méltóztassanak pálcát törni felettem. Ha úgy méltóztatik, bizonyítok, de azt hiszem enélkül el lehetünk, s elég lesz ha rámutatok a dolgok forrására. Amidőn a tanítói nyugdíj törvény módosítva lett, mi felekezeti tanítók kétségbe esve láttuk, hogy a módosítás után még ott sem leszünk, ahol voltunk azelőtt, amidőn 300 frt nyugdijat biztosíthattunk magunknak. Az egyházak az államosítás esetére biztosítani igyekeztek a kántorságra a tanítói fizetésből annyit, amennyit csak lehe- tett s ezzel nyugdíj jogosultságunk alászáll, hogy ezt némileg ellensúlyozzuk, azon voltunk, hogy minden fizetésünk olyan magasra legyen felbecsülve amint csak a viszonyok engedték. Ezek az adatok foglaltatnak abban a táblázatos kimutatásban, amelyről azt mondottam, hogy adatai épen úgy nem felelnek meg a valóságnak, amint nem felelnének megy azok az adatok, a melyek a kongruás lelkészek alapfizetését tüntetnék fel. Az többet mutat a valóságnál, ez kevesebbet, az egyik épen úgy nem fedi az igazságot, mint a másik. De mégis, mivel sokkal könnyebb a többet
