Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 5. szám - Tárca

164

Törökkanizán és Békéscsabán vannak. Az utóbbi rendszer szerint épült fonódáink Komáromban és Újvidéken vannak.

A tolnai fonódát saját kezelésében tartja a felügyelőség egyrészt azért, hogy abban képezze ki a hazai igazgatókat; másrészt pedig azért, hogy a jó fonással tartsa meg a magyar selyemnek világhírét azon a magaslaton, a melyen ma van. A többi fonódákat bérbeadjuk. Minden áj fonóda üzembe vételekor Olaszországból hozzuk a munkásnőket, kik többnyire egy év leforgása alatt annyira betanítják a magyar munkásnőket, hogy rájuk többé szükség nincs.

Ha a fonódákat oly állapotba hoztuk, hogy azoknak rendes működése biztosítva van, akkor azokat elsőrangú külföldi cégeknek bérbeadjuk és pedig ugyanazon feltételek mellett, mint Olasz- és Franciaországban.

A fonódák bérbeadásánál azon meggyőződés vezet bennünket, hogy az állam, kivált egy ilyen kényes és sok eshetőségnek kitett ipart önmaga nem űzhet. Szerintünk az államnak ez esetben csak az a feladata, hogy legyőzze az ipar meghonosításával járó nehézségeket, amelyeknek elhárítására nem képes a magánember. Ha pedig megszűntek a nehézségek, akkor az állam csak helyesen cselekszik, ha a fonódákat átadja a magánvállalkozásnak, mely minden tekintetben hivatottabb azokat üzemben tartani.

Minden fonóda körülbelül 250,000 korona forgótőkét igénnyel és bérbeadás által nemcsak jelentékeny tőkét hozunk az országba, hanem — a mi talán fontosabb — biiztosítjuk fiatal selyemiparunknak a szakértelmet, tapasztalást, valamint biztosítjuk külföldön azon összeköttetéseket, a melyek nélkülözhétlenek fiatal iparunkra nézve.

Minthogy bérlőink épen annyi bért fizetnek a magyar fonódéért, mint a mennyit szokás fizetni külföldön és ezzel lehetővé teszik, hogy gyártelepeink, habár szerény arányban, de mégis amortizálódnak, magától értetődik, hogy ezek a külföldi vállalkozók bizonyos ellenszolgáltatást kívánnak, ha elhagyják otthonukat és nálunk telepednek meg. Ezen méltányos recompeensatio azonban a lehető legcsekélyebb mértékben terheli az államot, mert csakis azon összegre rúg, amelyet kénytelenek volnánk fizetni a gubók szállítási és eladási költségei fejében, ha azokat külföldön értékesítenék és amelyeket megtakarítunk azzal, hogy gubóinkat közvetítő nélkül a helyszínén adjuk el bérlőinknek.

Fonodáinkat a következő elsőrangú külföldi cégek bérelik, nevezetesen :

az újvidékit Camille Bérenger Vaugneray, Franciaország;

a lugosit F. G. Paruzza Udine, Olaszország ;

a pancsovait M. Igler’s Neffe Wien ;

a komáromit Henckell Du Buisson & C. London ;

a győrit Dumas & Martin Lasalle, Franciaország;