Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 5. szám - Tárca

159

legyen részünk, melyek abban nyilvánultak, hogy a balatoni Ízletes halak, a bor-pincében nyárson süttettek az esperes úr saját szorgalma és ügyességétől; elköltés után pedig leöntettek a sok sok hordónak jobbnál-jobb nektár tartalmával. Itt is volt incidens, rm-ly kedvet lohasztott, nem pedig nevetési fakasztott. A jó esperes Úrnak olyanféle kis borospoharaí valának, mint egy mai tisztességes tkupicii’. (Annak t. i. aki pálinkával él.) Ezekből kinálgatta szívesen jobbnál jobb borait, melyek természetesen a hal ételre jól esének és folyton kiürülének. Úgyszólván még semmi hatáság sem éreztük a bornak, a midőn esperes Úr teljes aucloritásával eljf>ónk áll s ime ezen kije- lentést teszi: „Kedves Uram öcséirn 1 Nem azért, hogy sajnálnám, de

figyelmeztetem önöket, hogy ne tévesszék szem elő), miszerint balaton- melléki erős bort isznak, nehogy az utókövetkézmények kellemetlen séget hozzanak reájuk!“ Már gyermekkoromban megtanultam tisztelni lelkészt és tanítót s ime most, egy igazán tiszteletteijes esperes lelkésztől jön a figyelmeztetés, — ergo elment azonnal az ivási kedv és hiába erőltetett utóbb bennünket az akkori helyi tanító Cséri bátyánk, hogy lám az ő pincéjében, — az ő borát is kóstoljuk meg — semmi hajlandóságot nem mutattunk erre. Mindamellett szép kedélyes beszélgetés között telt el a nap, melynek alkonyán haza térve, nyugodtan mentünk pihenőre a másnap továbbutazási szándékkal.

Harmadnapon tehát megköszönve az ároni háznak irántunk tanúsított szives és magyaros vendégszeretetét, az esperes úr ajánló levelét magunkhoz véve, útnak vettük magunkat Szepezd leánygyülekezet felé. Itt azután az utasítás szerint bemutatkoztunk bizonyos előkelő egyháztagoknál, — megnéztünk templomot, iskolát stb, és azután barátom részére kérve a jó indulatot, tovább indultunk Zánka felé. Itt azonban sem papot (ref.) sem tanítót nem találtunk hon, ugyanazért a regényes Balatonpart vidéken egenesen Fürednek irányítottuk lépteinket — közben Akaii községben térvén be az ottani ev. tanítóhoz, kinek nevére nem emlékezem.

Balaton-Füredre a délutáni órákban érkeztünk és megnéztünk mindent, ami csak érdekes volt a szemnek és hangzatos a fülnek. (Tihanyi viszhang.)

Óh természet, mely a te dicső szépségeidet nem egyformán ősz tod a halandónak, amily óriási pompával nyilatkozol itt meg, hogy nincs toll, amely azt leírhatná, nincs nyelv, mely arról alaposan regélni tudna ! Megáll az ész, eltompul a képzelő erő e szép vidék láttára! Dagad a tüdő, megifjodik a vér a nagyszerű ózondús levegő élvezetében ! Boldog halandó, kit sorsa idevezérel állandó lakásra, vagy kinek anyagi tehetsége megengedi az itt nyaralást 1

Jó napszállat volt már itt létünk után másodnapon, amidőn tökéletesen kiélvezve magunkat a szépségekben ellankadt testünket megfrissítve a balatoni kedves habokban, bementünk a füredi ref. lelkész lakba, szállást kérendő. Itt azonban egy morózus némber által hatá-