Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Kiss Lajos: A hazaszeretet ébresztése és fejlesztése a népiskolában
120 mindig jó hazafira vallott, mit belátván, ök is iparkodjanak ilyenekké lenni. Elbeszélések által kimutatom, hogy a magyar törvények betöltése által lehetünk csak igazi, hasznos tagjai hazánknak. — Nagy hatással vannak a gyermekek lelkére nemzeti ünnepeink, mint március idusa, mikor ama dicső korra emlékezünk s az abban szereplő hősöket lelkes beszéd kíséretében a halhatatlanság dicsfényével ékesítve állítom tanítványaim elé, mint példaképeit a legtisztább, legnemesebb, önzetlen hazaszeretetnek, áldozatkészségnek. — S ha látom, hogy tanítványaim ez elmélkedés alatt hőseinkkel együtt örülnek, vagy szenvednek, elértem célomat, mely hozzájuk hasonlókká lenni — e gondolat fogamzik meg lelkűkben. Mikor már így felébresztettem, fejlesztettem tanítványaim lelkében a hazaszeretetei, figyelmem odairányúl, hogy ezt állandósítsam — megszilárdítsam. — Erre legjobb eszközt nyújtanak az ifjúsági olvasmányok. Hogy az olvasás mily nagy hatással van az ember életére, azt a tapasztalat bizonyítja. — Ügyelnünk kell azonban, hogy a gyermek rossz könyvet ne olvasson, — (erre már a szülő figyelmének is ki kell terjednie) — mert ez megmételyezné, elrontaná, lerombolná, mit oly féltő gonddal építettünk. — Kívánatos, sőt szükséges népiskolai könyvtárak felállítása, melyek tartalmát a tanító válogassa meg nagy körültekintéssel. — Legbecsesebb az ifjúság számára oly könyv lehet, melyben nagyjaink életrajza hűen van leírva. — Ez megmutatja a helyes utat, melyen az életben haladnia kell. A betűk őszintén szólnak mindenkihez, mint a leghívebb baiát. Az olvasó ezt tudja, érzi, azért követi tanácsukat, hősükkel együtt örül, együtt lelkesül s a fájdalom könyei ragyognak szemében, midőn hőse szenved. Oly nagynak érzi ö is magát, mint aki hasonló körülmények között képes lenne szintén oly hős tetteket véghez vinni. Midőn tanítványaim érettek, megmutatom a tanűlság levonásának módját, hogy ezt majdan maguk is megtehessék, — Levonják azután jó olvasmányaikból a tanulságot, hogyan kell szeretni e földet, hol bölcsőnk ringott, mely őseinknek s nekünk is kenyeret adott és ád. E szeretet lelkesíti, ha béke honol az ország határain belül: becsületes munkával előmozdítani hazánk jólétét! Ez ád erőt — ha háború vihara dühöng e haza határain: fegyverrel megvédeni, vagy meghalni érte! Tudják már akkor, hogy- »Szeretni a hazát díjért, fizetésért számot nem érő dolog, de szeretni egy Zrínyi, egy Hunyady honszerelmével: ez meghatja a szivet, lelkesedést támaszt a kebelben«. Most már — ha a szülők pé dáikkal le nem rombolják, mit mi építőnk, azt hiszem, elértem a nevelés végcélját. — Igen, mert igazi hazasze- rető ember a legtágabb értelemben véve csak az lehet, ki önmaga, egyesek, családok, társulatok s a nemzet ügyét becsületes munkássággal támogatni meg nem szűnik. így igazán emberré és magyarrá neveltem tanítványaimat, kiket a hazaszeretet vezérel munkálkodásukban egész éltükön át. így oldhatja meg a népiskola feladatát, kötelességei egyik legszen-
