Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 3. szám - Tárca
98 A jövőt a nemzeti életfeladatokhoz szabott, saját igényeinkhez mért a magunk erejével megteremtett célok irányában kell megalapítanunk és felépítenünk. Ez a kettő — idegen — majmolás és önmagunkból kiinduló s önmagunkba visszatérő kulturcél — oly ellentétes, egymással annyira össze nem egyeztethető, hogy kizár minden kapcsolatot, folytonosságot. Ezért hangoztassuk erőteljesen: zárjuk le a múltat! De még egyébért is. Nincs vesztegetni való időnk ! A világ, az- emberiség nagy világa, káprázatosán gyors fejlődésben halad körülöttünk. Minden év szinte egy korszak, a kulturális fejlődés nagy országútján. Nincs hát időnk arra, hogy a letűnt közéleti rendszer fölött tartott kritikával időt fecséreljünk. Miért történt ez vagy az ? Mit akartak s mi célt követtek a letűnt rendszer teremtői és fenntartói? Mindez most nem időszerű, mert túlhaladott kérdés. Kérdés csak kettő lehet; Hol állunk ma? és Hová akarunk jutni a jövőben? Hogy az elmúltak felett való töprengés ne akadályozzon bennünket a jövőt szem előtt tartó cselekvésben: lezáró határt kell vonnunk a múlt és jövő között. Zárjuk le a múltat ! És induljunk meg — erős munkával, határozott léptekkel — a jövő felé ! * * * Hogyan állunk ma népoktatási, népkulturai, tehát magyar tanítói szempontból ? Milyen az állapot magának a népnek kulturális színvonala szempontjából ? És milyen az állapot a nép tanítóinak a szempontjából ? A nép gazdaságilag — züllött; társadalmilag — oldott kéve. nemzeti öntudat szempontjából — árva, elhagyatott; műveltség tekintetében — kalendáriomok, ponyvafüzetek, rémes gyilkosságokat kulti- váló, Ízléstelen nyomdatermékek határolják a kulturigényét. A gazdasági züllöttség eladóvá tette testét-lelkét. A társadalmi rendezetlenség azoknak az ámitóknak a karjaiba kergette, akik a „szervezett“ség révén a gazdasági mennyországot kínálják neki a földi élet legfőbb javául. A nemzeti öntudat hiánya, a nemzet ezer éves múltjának küzdelmeinek, szenvedéseinek, céljainak, reményeinek nem ismerése földönfutóvá, hazátlan bolyongóvá teszi; olyanná, aki — tapasztalatlanságában — azt hiszi, hogy majd idegen néptengerek jól szervezett társadalmában ő, befurakodó, föltalálhatja azt az édes otthont, azt a családi, faji, nemzeti tűzhelyet, amit a maga otthonában maga családi, faji, nemzeti tűzhelyénél ő a saját lábával rúgott fel.
