Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 7-8. szám - Kárpáti Sándor: Magyar korálok
176 Magyar korálok. Egyházkerületünk énekügyi bizottsága zajtalan, de serény munkásságával már annyira haladt, hogy az átdolgozott szövegek III-dik füzete őszre már sajtó alá kerül s rövidesen napvilágot lát. Nem kis munka, mit a bizottság végez. Annak nagyságát, nehézségeit csak az tudja igazán értékelni, aki belelát a műhelybe s tanúja annak a gondnak, annak a nagy körültekintésnek s szigorú elfogulatlan kritikának, mellyel a szövegek megválogatása, az átdolgozottak- nak megrostálása, simítása történik. Egy-egy versszak, vagy sor, sőt néha egyetlen kifejezés is hosszás vitánek a tárgya : itt a ritmusban van hiba, amott a rim nem üti meg a mértéket; egyszer a gondolat némileg prózai vagy világi, másszor a kiíejezés, a szó nem elég erőteljes. A leggyakoribb ütköző pont mégis a szövegnek és dallamnak az egyeztetése. Erről már több vita esett s szóvá tettem azt én magam is mint az énekügyi bizottságnak egyik szerény tagja, kinek tevőleges rész csak annyiban jutott, hogy a bizottság jegyzőkönyveit Írja s néha néha mint muzsikus vétót mond, ha a szöveg és dallamlejtés egymást bántja. E szempontból indul ki jelen fejtegetésem is, s azért szóvá kell tennem úgy a szöveg átdolgozásokat, mint a már régebben megjelent dal- lamgyüjteményben eszközölt ritmusváltoztatásokat is. A szövegek átdolgozásában egyházi költőink s Íróink szine-java vesz részt, sajnos azonban csak csekély számban, úgy, hogy e szent ügy csak lassan jut előbbre. Az efféle átdolgozás nem csekély munka: a régi iránt való kegyelet, valódi evangéliumi hitbuzgóság, magas szárnyalású költői ihlet, aztán bizonyos nyelvi s teknikai poétái kész ség kell ide munkatársúl, hogy a szó és gondolat, gondolat és formai szöveg és dallam szép harmonikus egésszé olvadjon. Nagy hiba, azaz hegyesebben mondva: kár, hogy egyh. költőink egy úttal nem muzsikusok is. Ezt különösen ott érezni sajnálattal, ahol időmértékes ritmusú versek átdolgozásáról van szó, kiváltképen jambi- kus verseknél, melyeknek megfelelő zenei képlete a felütés. Az arsis és thesis nehézségeit maga a költészet nem ismeri, de ha zenével párosul, a vers sokszor fonákká lesz és bántja a magyar embernek és a muzsikusnak a fülét. Verstanilag, tartalmilag a szöveg kifogástalan; mint egyházi ének úgy magvas gondolatainál, mint val lásos hangjánál fogva becses sőt kiváló értékű ; de énekelve ép olyan rosszúl hangzik, mint a szózat. Ily hibák még a leütéses dallamok szövegében is előfordulnak különösen az olyanokban, melyeket az Írója csak a troacheusi vers- lábak szerint bírált el, nem gondolva a dallammal s annak lejtése szerint kívánatos szómegszakitással. Vagyis épen az e vers-soroknak a
