Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Sass István: Tarlózás. XXVII.
58 Tarlózás. XXVII. A midőn két évvel ezelőtt, pápai nagygyűlésünkön meg lett hozva a határozat, hogy sérelmeinket Memorandumba foglaljuk, és azt egy küldöttség fogja felvinni Budapestre a kormányhoz, sokan arról álma- doztak, hogy az egy olyan tekintélyes küldöttség lesz mind számban, mind erőben, hogy számot fog tenni még a fővárosban is. Én megvallom, hogy egy percig sem hittem ezt, mert rég idő óta teljes tudatában vagyok annak, hogy mi tanítók sokkal, de igen sokkal lelkesebben tudunk határozni, mint a mennyi bennünk az áldozatkészség, a határozatok kivitelénél. Ez a tepasztalat, ez a bizonyosság késztetett azután arra az elhatározásra, hogy aszály, jégverés, szóval év folyamán ránt nehezült és minden termésemet tönkre tevő összes elemei csapástól eltekintsek, s menjek Budapestre. A következmény igazat adott. így is csak 23 tagból állott a küldöttség, ennek is egy jó része csupa aranyos kedélyű fiatal kartár- sokból, akik a bajt még csak annyiben ismerik, hogy a kölcsön pénzt, a mivel Budapestre jöttek, otthon még vissza is kell fizetni. No de annál nagyobb az érdem, s annyival inkább szeretjük őket, hogy meghozták az áldozatot azok helyett, akik a maguk pénzén is eljöhet, tek volna, de nem értek rá\ A midőn hazulról elindultam eszembe jutott egy igénytelen kis történet. 1884-ben boldogult Rudolf trónörökös Berzencére jött vadászni. Járásnnk főbírája berendelte az összes községi bírákat s mindegyik számára készíttetett egy nemzeti lobogót, amelyre fel volt Írva a községének a neve. Ezen zászlókkal állottak sorfalat a fogadtatásnál. A véletlen úgy hozta magáva, hogy ami bírónknak egyetlen embere sem volt, amit ő szerfelett restéit, fogta tehát magát egy szomszéd falubeli embernek Ígért félliter bort, hogy álljon ő mellé, s olyan szerencséje volt, hogy az atyafi felült a dolognak. — Egész utazásom alatt irigyeltem a birónk szerencséjét, mert azt tudtam ugyan, hogy bor Budapesten is lesz, de arról is bizonyos voltam, hogy nem fog lenni senki, aki megtagadja egyesületét azért, hogy én ne legyek egyedül Somogyból. Különben a dolog úgy esett meg, hogy akik kartársaim közül eljöhettek volna, azok nem értek rd, annak az egynek, aki meg ráért volna, el kellett menni sorozatra. Hogy miért nem értek rá ? Soha se keressük annak az okát most, megírta azt Lukáts evangélista XIV. rész 18—20. versében igen szépen már évszázadok előtt. Azt hiszem, hogy ezt az indokolást elfogadhatjuk nem csak a somogyi, de mindazokra a kartársakra, akiknek módjában lett volna eljönni, de nem értek rá.
