Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Szűsz Lajos: Vitorlázás az új tanterv körül
54 A földrajz-tanítás kezdő fokán mindig a szülői házból, illetve az iskolaszobából induljunk ki és legelső sorban a lakóhely és az iskola közvetetlen környékének tüzetes megismertetésére törekedjünk. A lakóhely és iskola környékének ismertetésével kapcsolatos földrajzi alapfogalmak, amennyire lehetséges, mindig közvetlen szemléltetés alapján nyújtandók, fokozatosan haladva a közelebbről a távolabbira. A földrajz-tanítás alapelve a szemléltetés (érzékeltetés). A III. osztályban az alapvető képzeteket közvetlen szemlélet utján, valóságos természeti tárgyakon szereztessük meg s véssük be mélyen a tanulók emlékezetébe. Szoktassuk már e fokon a tanulót önálló megfigyelésekre, valamint arra, hogy látott és érzékelt dolgokról lehetőleg ö beszéljen. Az iskolában pedig ne a térkép olvastatása által kössük le a tanulók figyelmét, hanem az élő szó hatalmával, élénk elbeszéléssel keltsük fel érdeklődésüket s vezessük rá a hallottak felett való gon* dolkozásra. Kövessük a III. osztályban is a beszéd- és értelemgyakorlatok módszerét. Rendezzünk sétákat és kirándulásokat, melyeket nagy gonddal s előre meghatározott céllal, valamint alapos megbeszéléssel készítsünk elő, mert csak a helyszíni megfigyelésekkel szereznek tanulóink tiszta fogalmakat. Az iskolateremből kiindulva az iskolaépületre, udvarra, esetleg kertre, a szomszéd utcára, térre, tehát az iskola közvetlen környékére megyünk át. Először mindig a szemlélődés s csak azután következzék a jól megmagyarázott kisebbített mérték szerint való alaprajz. Először a tárgy, azután annak képe. Az említett helyeken helyes becslés céljából tétessünk méréseket lépések- vagy mértékekkel. A szemléltetést lehetőleg minden egyes esetben s különösen a III. osztályban a rajzolás kövesse, mely a tanuló és tanítvány közös munkája legyen. Az igy keletkezett vázlathoz fűzzük a megbeszélést. Ily módon vezetjük és szoktatjuk a növendéket a térképolvasásra, melyet rendszeresen gyakoroltatnunk kell. Térkép-másoltatás, vagy teljes térkép rajzoltatása a felső fokon sem lehet a népiskola feladata. Épen azért a rajzoltatásnál óvakodjunk a szertelenségektől és elégedjünk meg azzal, ha a gyermek a különféle földrajzi jeleket egy-két vonással, a kisebb térképeket pedig hozzávetőlegesen tudja megraj- zolni. A térkép-rajzoltatás mindig csak az iskolában, a tanító ellenőrzése és felügyelete mellett történjék. Helyes, ha a tanulót arra szoktatjuk, hogy felelés közben néhány vonással rajzolja le azt, amiről beszél. A földrazi értelmezéseknek puszta bemagoltatását kerüljük. Minden fogalom-magyarázat (pl. fensik, félsziget, delta stb.) bizonyos tárgyakkal kapcsolatban közlendő. A földrajzi leckék szószerint való betanulásától is óvjuk meg a növendékeket; e helyett tanítsuk meg őket inkább összehasonlítani és a térképen tájékozódni. Sok földrajzi
