Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Beyer Theophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján
50 fenntebb mondtunk; a keresztyén ember mindeneknek kész szolgája és alattvalója, ami annyit tesz, hogy amennyire szabad vagy, semmit sem kell tenned; a mennyiben azonban szolga vagy, sokfélét kell tenned“ (336. 1.) Itt azután Luther ismét biztos kézzel megragadja az életet a maga rideg valóságában. Utal az ember testére mint az a maga bűnös természete szerint telve gonosz kívánságokkal, és uralomvágyával az embert mértékletlenségre és kicsapongásra biztatja. Evvel a bűnös természettel szembe kell szállania a benső embernek, ki Isten akarata iránt engedelmességben élni igyekezik, hogy a test ellenkező akaratát le győzze. Erre vonatkozólag ezeket mondja Luther; a benső ember Isten- nel egyesülve, minden gyönyörűségét ebben találja, hogy Krisztusért, aki érette annyi jót tett ő is viszont szolgálja az Istent ingyen való szabad szeretetből; ámde a testben egy más ellenszegülő akaratot talál, amely, a mi neki kedves, a világot szeretné szolgálni és ahhoz ragaszkodik. Hát a hit ezt nem tűrheti, azért hévvel reá veti magát, hogy őt megfékézze és útjába álljon. A mint Szent Pál (Róm. 7, 22. 23.) mondja; .Gyönyörködöm Isten törvényében az én benső emberem szerint; de látok testemben egy más törvényt, mely engem rabul ád a bűnnek fogságába“. Szintúgy (I. Kor. 9, 27.): Megsanyargatom testemet és rabságra vetem, nehogy mig másoknak hirdetem az igét, magam alkalmatlanná váljak“. S viszont (Gál. 5, 24.); Mindazok a kik Kisztuséi, megfeszítik a testet a maga gonosz kívánságaival egyetemben“. — (336. s. k. I.) Nyilvánvaló ezekből mily szorosan függ össze az erkölcs a vallással. És Luther meg Pál apóstól szavai dacára a modern kor által felkapott vallástól mentes erkölcsiségért való rajongásnak, igazságukba n meg fognak állanil A ki pedig azt hiszi, hogy tanítványait erkölcsiségre nevelheti a nélkül, hogy őket Isten igéjéhez s az abban foglalt evangyeliomhoz elvezeti, az magára vessen és viselje a felelősséget t Ijárásának következményeiért, amelyek a reábizott lelkek életében elmaradni nem fognak ! Ezek hatása a természetes ember jóságáról és az erkölcsi világnézet szabad továbbfejlődéséről tápláló képzelődésére bizony el fognak múlni. S neki nem marad majd hátra egyéb, mint az, hogy vagy saját élethivatása, a nevelési munka felett kétségbe essen, ha ugyan még van benne annyi őszinteség; vagy pedig azt kell neki vallania, hogy a nevelés semmire sem képes, ami pedig szintén nem felel meg a valóságnak. Nem akarjuk ugyan kétségbe vonni, hogy abban az esetben is, ha a nevelő tanítványait vallásos szellemben neveli, akad majd köztük olyan, aki Istent és az ő szent igéjét megvetve saját utján jár, de ha az a nevelő rpunkáját Isten nevében, azaz ő szinte könyörgéssel tanítványai lelki javáért végezte, ám legyen: ő azt amint lehetett, megtette. — Ha ifjúságunkat hitben nevelni s igy hivatásunkat igazán betölteni kivánjuk, úgy egész őszinteséggel és komolysággal ismét arra az alapra kell helyezkednünk, melyet Isten az ő evangyeliomában nyújt nékünk. Nem szabad az emberek jótetszése és dicsérete után áhítoznunk. A mi legértékesebb, hivatásbeli
