Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 2. szám - Nagy Pál: Mik a hiányai a készülő új énekes könyvnek?

ének felvétele és legfeljebb 80-ig tudnék felmenni engedékenysegem- ben. Ennyi éneket s népiskolában is be lehetne jól tanítani feltéve, ha az egyházi énekeknél a több hangra tanítást kis keretek közé szorítjuk. Úgy tapasztaltam ugyanis, hogy a koráloknak több hangra betanítása gyakorlatilag hátrányos, mert akik nem a felső hangot tanulták, a közénekben énekelni azt a dallamot nem tudják. Szép az öszhangzatos ének, de erre a célra jobb felhasználni a ritinikus vallásos énekeket, zsoltárokat és népdalokat. Úgy tudom, Kapi Gyula is 80 melódiát kíván csak felvenni. Hammer Gyula is, midőn énekügyünkről szóló cikkében megemlékezik arról, hogy vannak, kik 250, vagy 160, vagy 120, vagy 80, vagy 60 dallam felvételét kívánják megjegyzi, hogy „inkább kevesebbet és jól, alaposan, szabatosan, mint sokat és rosszúl felületesen“, Paulik János nyíregyházai ev. telkész a tiszakerü- leti énekügyi bizottság elé beterjesztett javaslatában 121 dallamot kíván felvétetni, mert szerinte a népiskolás gyermekekkel ennyit meg lehet taníttatni ; de persze arra nem gondol, hogy ha erre a dallamra minden harmadik évben kerül a sor a templomban, úgy az mégis csak feledésbe megy minél fogva szépen, szabatosan sohasem fogják énekelni. Különben is mi, új kántorok az énekórákon nemcsak korátokat énekeltetünk, mert dalok betanítása is feladatunk és pedig több hangra. Ugyanis mi az énekkarokhoz is akarunk már alapot lerakni, nem mint régi elődeink; s a mellett a tanterv is kevesbítette az énekórák számát is, s nem engedi meg ennek az egy tantárgynak erősebb mértékben való oktatását, mint az régebben történt, a többi tantárgyak rovására. — Ok nélkül tehát nem követelik a kántortanítók, úgy szólván mind az énekdallamok kevesebb számú felvételét.

Az egyetemes dallamgyüjteményben 145 dallam van felvéve, ennek számát tehát legfeljebb 80 ra kell leszállítani. De itt nagyon fontos az a kérdés; minő szempontok alapján történjék azok kiválasztása. Kartársaimtól igen sokszor hallottam hangoztatni azt; „hogy csak magyar dallamok vétessenek fel.“ Ezen alapon szerettem volna én is a dallamok megválasztását végezni, s minél inkább bele mélyedtem a dologba, annál inkább meggyőződtem arról, hogy ezen alapon nagy hibát követnénk el. Kerestem az alakot, melynek alapján a magyar dallam felismerhető; de csak úgy volt megállapítható a magyar jelleg, ha annak szerzője kikutatható volt. Kérdezősködtem másoktól is arra nézve: miről ismerik hát meg a magyar dallamokat? Legtöbb esetben azt a feleletet kaptam, hogy a felütésesek nem magyarok, csak a leütéssel kezdődők. Nagy volt csodálkozásom, midőn a magyar szerzők és pedig régi magyar zeneirók 25 dallama közül tizenhármat olyat találtam, mely felüléssel kezdődik. A zenemüvek tanulmányozásával is csak arra a meggyőződésre jöhetünk, hogy magyar szerzők és nem magyar szerzők koráldallamai között különbség nincs és elfogultság volna az idegen szerzők koráljait rosszaknak nyilvánítva elvetni. Egyáltalában a zeneművek közül csak a népdalok azok, melyek a nemzeti jelleget