Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 7-8. szám - Tárca

196

hogy a klastromnak ezen csendes, tudós szerzetése, kinek a predikálás akkor még nagy megerőltetésébe került, nemsokára szembe fog helyezkedni a pápa hatalmával. Egyéniségének súlya, népszerűsége és tekintélye napról napról nagyobb lett és ezzel párhuzamosan nőtt munkakedve és munkabírása. Szinte hihetetlen, hogy mit dolgozott Luther. Egy barátjának 1516-ban azt Írja: „Naponta prédikálok a kolostorban, az asztalnál és a városi templomban ; vezetem a szerzetesek tanulmányait, az egyetemen Pál apostolról tartok előadásokat, értekezést irok a zsoltárokról, ügyvivője vagyok a torgaui szerzetéseknek, azonkívül rendvikárius és ennek tetejébe még felügyelője a leitzkaui halastónak. Időmnek legnagyobb részét azonban a levélírás foglalja le.“

Külömben a világtól visszavonulva élt abban a kis cellában, mig

— ahogy későbben mondani szokta — az Isten elérkezettnek látta az időt és Tetzel kikényszeritette magányából. Barátai elszörnyüködtek, ellenségei örültek, midőn megjent a 95 tétel. Vad dühvei támadtak rá minden oldalról. Emberfeletti erővel védekezett s e mellett folyton támadott is.Joggal mondhatta: „Herkulesnek egy hydrával volt dolga, én tízzel küzdők.“ De nemcsak ellenségeinek, hanem barátainak száma is folyvást nőtt és a német diákság, amelyben felébredt a nemzeti öntudat, évről évre nagyobb tömegekben vonult Wittenbergába, különösen mióta Melanchton tartott ott előadásokat. Hogy mennyire rajongott a diákság Lutherért, az abból is kitűnik, hogy mikor elment a nagy leipzigi disputációra, kétszázan mentek kocsija mellett dárdákkal és kardokkal felfegyverkezve, csakhogy mesterüknek baja ne történjék.

1524-ig szerzetestársaival lakott a kolostorban. Ebben az évben az utolsó szerzetes is elhagyta a kolostort, mire a választófejedelem a kolostort a kerttel együtt Luthernek ajándékozta. A rákövetkező évben családot alapított. Azokban a termekben, ahól most számtalan ereklye van felhalmozva, Luther egykor szórakozást és új erőt keresett családja körében. Legtöbbet azonban mégis dolgozószobájában volt, amelyből

— mint mondja — a pápa uralmat megostromolta. Itt az asztal, a szekrények, a székek, a padok az ablakdeszka és még a kályha is tele volt könyvekkel, kérő és panaszos levelekkel és egyéb iratokkal. Személyét és működését önmaga külömben ekkép jellemzi:

„Ich bin dazu geboren, dass ich mit Rotten und Teufeln muss kriegen und zu Felde lieger, darum meine Bücher viel stürmisch und kriegerisch gesinnt sind. Ich muss die Stämme und Klötze ausrotten, Dornen und Hecken weghauen, die Pfützen ausfüllen, und bin der grobe Waldrechter, der die Bahn brechen und zurichten muss. Ich bin ein harter Sachse und Bauer. Aber Magister Philippus fährt säuberlich und stille daher, bauet und pflanzet, säet und begiesst mit Lust, nachdem ihm Gott hat gegeben seine Gaben reichlich.“

Mint beteg ember utazott el Luther Wittenbergából 1546. január 23-án. Egy hónap múlva hozták vissza hült tetemeit ebbe a különös, csendes városba.