Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 7-8. szám - Magyari Miklós: Síri beszéd Szollár István fölött
191 világított meg minden tárgyat, ki a tanügynek lelkes harcosa s társai, nak : a tanítók jogos érdekeinek bátorlelkü tolmácsoléja volt fent és lent mindenkor. * * * Nem igy gondoltad te, ahogy most veled történt! Elmondtad nekem, hogy mint lesz majd, ha hosszú évek lelkiismeretes munkája után a közel jövőben családod körébe pihenni térsz ! . . . Mily élénken szőtted legszebb reményeid aranyszálait, de széttépte azokat könyörtelen kézzel a halál; Iskolából nem a családi körbe, hanem a temetőbe mégysz örökre nyugodni! Óh mily fájdalmasan igaz rád is: Szép reményünk hajnalcsillagánál, A jövő tündérkert gyanánt áll. De midőn a halál jő el értünk, Porbahullik földi reménységünk! . . . * * * Elbocsátlak, eredj nyugodni, zárjon el a sírhalom 1 . . . Te nemzedék, kit e tanító nevelt fel, ha hűn az élet utain, vagy e temetőben jársz, ne legyen szived soha a feledés sirhalma! Lelked hálás gondolata, a kegyelet érzelme legyen tanítód sírján az örökzöld, mely a sírva borulva, ölelje át a hant alatt porladó hűséges szivet, amely mindenkor csak téged szeretett! . . . * * * Isten, atyánk az égben! Szentfiadnak: Jézusunknak golgotái sebeibe, hadd rejtse el előtted vétkeit az elhunyt. Légy irgalmas neki, hogy lelke láthassa a szebb életet, az örök üdvöt, mely a csillagok határin túl honol! Amen. Magyari Miklós kapolcsi lelkész, egyházmegyei tanügyi bizottsági e. elnök.
