Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 7-8. szám - Szűsz Lajos: Lux Ede †
189 Kifogyhatatlan volt a türelemben, jóságban és munkaszeretetbén. A pontosságban sem lehetett felülmúlni. Osztályában mindig ő jelent meg legelsőnek. A különböző gyűlésekről és értekezletekről csak olyankor maradt el, mikor halaszthatatlan ügyek tartották távol. Sokoldalú elfoglaltsága mellett minden egyes tanítási órára lelki- ismeretesen elkészült. Buzgóságában annyira ment, hogy még az ő rendkívüli gyakorlatát sem tartotta elegendőnek arra, hogy különös előkészülés nélkül állhason tanítványai elé, mert szerinte minden egyes tantárgynak annyi változata van, hogy annak célszerű kiaknázása csak hosszas megfigyelés és művelés árán érhető el. A társadalmi tevékenységből is szépen kivette a maga részét. Tagja volt a földrajzi és természettudományi társaságnak, a Népnevelők Egyesületének, a Magyar Tanítók Otthonának, az árvaházi egyletnek, a prot. legényegyesületnek stb. Azonkivül ő képviselte tantestületünket a presbyteriumban. „Amely tanító összhangzatosan fejlesztett lelkekkel gazdagítja a nemzetet, annak művészetét ép úgy megünnepelhetné a társadalom, mint akár a zene, vagy a szobrászat és festészet nagy mestereit,“ mondja egy előkelő paedagogus. És valóban, Lux kiváló tanítói munkásságát az iskolai hatóság mindenkor tudta méltányolni, elismerésének számtalanszor adván kifejezését. Már a múlt tanév végén mozgalom indult meg 40 évi tanítói működése megünnépelletesének tárgyában. Azonban ő, aki soha sem szerette a zajt és feltüntetést, tudomást szerezve a dologról, minden ünnepeltetést szerényen elhárított magáról. De akinek munkássága 4 évtizeden át csak áldáshozó volt, lehetetlen, hogy elkerülje a társadalom hálájának kifejezését. Egyházi fel- sőbbsége részéről ismét felvették a tavaly megszakadt fonalat az ünnepelés dolgában. Ezúttal bizalmas értekezleteken beszélték és vitatták meg a jubileum részleteit, melynek kedves családias jelleget kívántak adni. Sajnos, a hirtelen bekövetkezet halál félbe szakított minden tárgyalást. Most már ott nyugszik a Tátra aljában, közös anyánk, a föld ölében. Benne a tanügy egy fáradhatatlan, sokoldalú képzettséggel rendelkező harcosát, tenítótdstületünk egyik erős oszlopát, tanítványai önzetlen jóakarójukat s gondos nevelőjüket vesztették. Legyen e hű emlékezés nefelejtskoszoru az ö felejthetetlen sirhalmán. Szüsz Lajos-
